"Tortabolti" kalandok

Kifogytam a materiális születésnapi ajándékötletekből. Na persze azok a dolgok, amire aktuálisan szükség van, evidenciaként lebegnek a szemem előtt, /naprakész listát vezetek róluk/, de épp egyértelmű és szükségszerű mivoltukból kifolyólag nem is garantálnak nagy meglepettséget. Az a bizonyos plusz, ami miatt emlékezetes marad a születésnap, és az évszámhoz még hosszú idő elteltével is konkrét ajándékot tudunk kapcsolni, na, ezekkel egyre nagyobb gondban vagyok. 

Így jött az élményajándékozás ötlete, és megmentőm, a Cake Shop Budapest és a bűbájos tulajdonosa, Sallay Fanni által szervezett cukrászműhelyek. 

Mó bármire nyitott és fogékony, ami konyha, a tészta pályán pedig a sütemények elkerülik, ezért az újdonság megrendíthetetlen erejében bízva, aggodalmak nélkül jelentkeztem egy hónappal korábban egy vasárnap esti, "amerikai desszertek" tematikájú alkalomra. /Ne tudjátok meg, milyen hosszú négy hét volt, mennyi elszólási és lebukási lehetőséggel./

Mivel Mó számára a desszert az csokoládés /a legjobb, ha a biztonság kedvéért dupla- vagy tripla mennyiségben tartalmazza azt/, nem tudtam mellényúlni a brownie-val. A süteménybe szánt, fagyasztott málna valahogy elkopott a munkálatok során, így életünk legjobb brownie-ja teljesen klasszikusra és gyümölcsmentesre sikerült, Mó nagy örömére. 

De volt ott még macarontöret-alapú sajttorta /az én nagy örömömre/, és pillecukorkészítés is. Valamint sok-sok recept és műhelytitok. /A "hab a tortàn" pedig a testközeli kapcsolat egy valóságos, tűzvörös KitchenAiddel./ Igyekeztem visszafogni gyermeki lelkesedésemet, és nem felsikoltani minden percben, mint ötéves kislány, ha csillámpónit lát.

A hangulat csodás, a társaság szórakoztató, az illatok káprázatosak, a végeredmény pedig abszolút kimeríti a "bűnös élvezet" fogalomkört. Mindenkinek ajánlom, akár párosan, vagy egyedül is. Nem árt időben jelentkezni, a kurzusok villámgyorsasággal betelnek. 

Ja, és hogy miként fért össze az allergia-diétám a cukrászdai estével? Képzelhetitek. /Nem dilemmáztam sokat a keverőtál mutatóujjal való, alapos kitisztítása előtt./

Azért tartok egy kis szünetet, mielőtt itthon is kipróbálnám a fent említett gyönyörűségeket. Kis szünetet. Lélelgzetvételnyit.

Ízekre szedett konyha

Bár nem vagyok egy elektronikai zseni, nem hoz lázba különösebben egyetlen elektromos eszköz sem, sőt, a telefonomat sem dobom el azonnal egy fiatalabbért, azért be kell vallanom, hogy a hétvégi Konyhakiállításon hevesebben vert a szívem néhány habverő láttán, sőt, volt olyan hűtőszekrény, aminek azon nyomban örök hűséget esküdtem volna. 

Készítettem néhány fotót, talán nem feltétlenül a lényegre zoomolva, de annál őszintébb rácsodálkozással.

/Egy óriási, tömör fa asztal nagy szerepet kap, ami nem véletlen. Rég láttam már szebb bútordarabot nála./

Móval egyöntetűen az a meggyőződésünk, hogy a konyha valóban egy lakás, ház lelke. Nos jelentem, hogy az én képzeletbeli /toszkán/ házikóm lelke tiszta, gyönyörű, napfényes, paradicsomillatú és a közepén egy hatalmas, tekintélyt parancsoló, ódon, kicsit karcos, tömör tölgyfa asztal áll.