Bár nem vagyok egy elektronikai zseni, nem hoz lázba különösebben egyetlen elektromos eszköz sem, sőt, a telefonomat sem dobom el azonnal egy fiatalabbért, azért be kell vallanom, hogy a hétvégi Konyhakiállításon hevesebben vert a szívem néhány habverő láttán, sőt, volt olyan hűtőszekrény, aminek azon nyomban örök hűséget esküdtem volna.
Készítettem néhány fotót, talán nem feltétlenül a lényegre zoomolva, de annál őszintébb rácsodálkozással.
/Egy óriási, tömör fa asztal nagy szerepet kap, ami nem véletlen. Rég láttam már szebb bútordarabot nála./
Móval egyöntetűen az a meggyőződésünk, hogy a konyha valóban egy lakás, ház lelke. Nos jelentem, hogy az én képzeletbeli /toszkán/ házikóm lelke tiszta, gyönyörű, napfényes, paradicsomillatú és a közepén egy hatalmas, tekintélyt parancsoló, ódon, kicsit karcos, tömör tölgyfa asztal áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése