2014. február 22., szombat

HALaszthatatlan ügyek

Miután az időjárásban már egyáltalán nem lehet megbízni, én a saját bejáratú, két évszakomra hagyatkozom. Az első a szalonnás-juhtúrós sztrapacska-évszak, főként meleg, sőt, a legforróbb időben, a másik pedig a halas évszak, általában akkor, ha hűvösebbre fordul az idő. Jelenleg ez utóbbi gyomor-meteorológiai jelzéseit követem, non-stop halat ennék. Halat, rákot, kagylót, és társaikat. Ennek biztosan van valami biológiai magyarázata. /A 40 fokos hőségben való sztrapacskázásnak viszont nem hinném, hogy a tényen kívül -miszerint nálam bizonyos dolgok bizonyítottan az ellentétükre cserélődtek- bármi tudományos indoka lehetne./
A kettő, fent említett időszak között abszolút spontán vagyok az étkezésemet illetően. /Persze!/

Mivel Mó már alaposan kiismert, "évszakváltásokkal" együtt, nem lepődött meg, hogy a minap, a fish & chips ebéd után, halat kívántam vacsorára is. Készségesen beadta a derekát. /Tudja, hogy amikor beköszön a 'halszezon', jobb nem tréfálni./
Gyömbéres-kókusztejes garnélát készítettünk.

Hozzávalók:

  • tisztítot rákfarok
  • chili
  • gyömbér         
  • só, bors
  • olívaolaj
  • kókusztej

A rákokat bepácoljuk olívaolaj, chili, és friss -reszelt, vagy felaprított- gyömbér keverékébe. Jó, ha viszonylag hosszabb ideig ücsörögnek a fantasztikus illatú pácban, na de nálunk ilyen kérdésekben mindig az éhségünk parancsol. Következésképp a garnéláink alig örülhettek egy negyedórás fürdőzésnek. 
Felforrósítunk egy serpenyőt, ebbe kerülnek a rákocskák. Sózzuk, borsozzuk őket, majd, miután szép, pirosas-rózsaszínessé változnak, tetszőleges mennyiségű kókusztejjel felöntjük. /Az én tetszésem elég nagy. Tulajdonképp az étel neve lehetne akár "kókusztejleves, rákokkal" is.
Figyeljünk rá, hogy nehogy túlsüssük őket. Mert tényleg rágós, levágott kisbabaujjak lesznek belőlük. /Love 'Colin' Actually után szabadon./
A végén megszórtam volna vékony csíkokra vágott újhagymával, ha nem marad le a bevásárlólistáról szegény. Legközelebb a fokhagymát sem likvidáljuk.

Kétségtelenül nekünk vannak a világ legjobb szomszédai, akik amellett, hogy egyébként, úgy átfogóan mindenre odafigyelnek és azonnal jönnek, ha vészhelyzet van, még azt is megsúgják, hogy hol akciós a kókusztej. 

Azt hiszem, hogy most ki kell bontanom egy tonhalkonzervet. /Egy újabbat./ Emellett várom a következő karácsonyi vacsorát, és anyu mandulás-fokhagymás pisztrángját. /Azt nagyon./
Erről fantáziálgatok. És róluk /az alábbi a sorrendben/:
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése