A legutóbbi élelmiszer-lista ezennel frissítésre kerül, az ápdételés apropója az újonnan kipróbált növényi tejszín.
Őszintén bevallom, hogy erős fenntartásokkal használtam, /emlékeztetnék mindenkit az IGAZI tejszínhez fűződő, már-már egészségtelen és abnormális, plátói, és sajnos lezárt, lassan pókhálóval lefedett viszonyomra/.
Azóta két ételt is kipróbáltam vele. Dobpergés és nagy taps tehát a rizstejszínnek!
A minap megsajnáltam a hosszú idő óta a konyhánkban hánykolódó sütőtököt, /na meg nem hagyott nyugodni a rizstejszín/, és dacolva a rég lecsengett sütőtökszezonnal, egyúttal fejet hajtva a jelen "ősztél" előtt, krémlevest készítettem. Az édesburgonyához hasonlóan a tököt is sütőben sütöttem karamellesre. Közben olíva-és tökmagolaj keverékén hagymát és fokhagymát pirìtottam. /Na igen. Egyedül töltött napjaim előnye és ideiglenes autonómiám manifesztálódása a korlátlan és felhőtlen fokhagymahasználat./ Erre a hagymás alapra kanalaztam a puhára sült tököt, majd sóztam, borsoztam és nem maradhatott el a jelentős mennyiségű chilipehely sem. Végül felöntöttem forrásban lévő vízzel. Miután rotyogott egy kicsit, hozzáadtam a rizstejszínt. Ez utóbbit érdemes előbb megkóstolni az ízesítés miatt, mert trükkös. /Nekem az első kifejezetten sós ízű volt, a mostani pedig édeskés./ Botmixer, és kész is. A tetejére pár csepp tökmagolaj és pirított tökmag/fokhagymás kenyérkocka jól jöhet.
Bár állati eredetű testvérére /inkább mostohatestvérére/ egy cseppet sem hajaz a növényi tejszín, a sütőtök TÖKéletesen semelgesítette a semmihez sem hasonlítható ízt.
Bár állati eredetű testvérére /inkább mostohatestvérére/ egy cseppet sem hajaz a növényi tejszín, a sütőtök TÖKéletesen semelgesítette a semmihez sem hasonlítható ízt.
A fotó nem sikerült a legjobban /és nem haragszom meg, ha ez alapján senki nem érez olthatatlan vágyat egy tál leves elfogyasztása iránt/, na de 1) sietni kellett, 2) késő volt, 3) az éhenhalás szélén már a fényképező sem kattog vidáman.
És ha már tök:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése