2014. február 22., szombat

HALaszthatatlan ügyek

Miután az időjárásban már egyáltalán nem lehet megbízni, én a saját bejáratú, két évszakomra hagyatkozom. Az első a szalonnás-juhtúrós sztrapacska-évszak, főként meleg, sőt, a legforróbb időben, a másik pedig a halas évszak, általában akkor, ha hűvösebbre fordul az idő. Jelenleg ez utóbbi gyomor-meteorológiai jelzéseit követem, non-stop halat ennék. Halat, rákot, kagylót, és társaikat. Ennek biztosan van valami biológiai magyarázata. /A 40 fokos hőségben való sztrapacskázásnak viszont nem hinném, hogy a tényen kívül -miszerint nálam bizonyos dolgok bizonyítottan az ellentétükre cserélődtek- bármi tudományos indoka lehetne./
A kettő, fent említett időszak között abszolút spontán vagyok az étkezésemet illetően. /Persze!/

Mivel Mó már alaposan kiismert, "évszakváltásokkal" együtt, nem lepődött meg, hogy a minap, a fish & chips ebéd után, halat kívántam vacsorára is. Készségesen beadta a derekát. /Tudja, hogy amikor beköszön a 'halszezon', jobb nem tréfálni./
Gyömbéres-kókusztejes garnélát készítettünk.

Hozzávalók:

  • tisztítot rákfarok
  • chili
  • gyömbér         
  • só, bors
  • olívaolaj
  • kókusztej

A rákokat bepácoljuk olívaolaj, chili, és friss -reszelt, vagy felaprított- gyömbér keverékébe. Jó, ha viszonylag hosszabb ideig ücsörögnek a fantasztikus illatú pácban, na de nálunk ilyen kérdésekben mindig az éhségünk parancsol. Következésképp a garnéláink alig örülhettek egy negyedórás fürdőzésnek. 
Felforrósítunk egy serpenyőt, ebbe kerülnek a rákocskák. Sózzuk, borsozzuk őket, majd, miután szép, pirosas-rózsaszínessé változnak, tetszőleges mennyiségű kókusztejjel felöntjük. /Az én tetszésem elég nagy. Tulajdonképp az étel neve lehetne akár "kókusztejleves, rákokkal" is.
Figyeljünk rá, hogy nehogy túlsüssük őket. Mert tényleg rágós, levágott kisbabaujjak lesznek belőlük. /Love 'Colin' Actually után szabadon./
A végén megszórtam volna vékony csíkokra vágott újhagymával, ha nem marad le a bevásárlólistáról szegény. Legközelebb a fokhagymát sem likvidáljuk.

Kétségtelenül nekünk vannak a világ legjobb szomszédai, akik amellett, hogy egyébként, úgy átfogóan mindenre odafigyelnek és azonnal jönnek, ha vészhelyzet van, még azt is megsúgják, hogy hol akciós a kókusztej. 

Azt hiszem, hogy most ki kell bontanom egy tonhalkonzervet. /Egy újabbat./ Emellett várom a következő karácsonyi vacsorát, és anyu mandulás-fokhagymás pisztrángját. /Azt nagyon./
Erről fantáziálgatok. És róluk /az alábbi a sorrendben/:
















2014. február 13., csütörtök

Igyunk növényt, avagy éljen a 'növényszín'!

legutóbbi élelmiszer-lista ezennel frissítésre kerül, az ápdételés apropója az újonnan kipróbált növényi tejszín.
Őszintén bevallom, hogy erős fenntartásokkal használtam, /emlékeztetnék mindenkit az IGAZI tejszínhez fűződő, már-már egészségtelen és abnormális, plátói, és sajnos lezárt, lassan pókhálóval lefedett viszonyomra/. 
Azóta két ételt is kipróbáltam vele. Dobpergés és nagy taps tehát a rizstejszínnek!
A minap megsajnáltam a hosszú idő óta a konyhánkban hánykolódó sütőtököt, /na meg nem hagyott nyugodni a rizstejszín/, és dacolva a rég lecsengett sütőtökszezonnal, egyúttal fejet hajtva a jelen "ősztél" előtt, krémlevest készítettem. Az édesburgonyához hasonlóan a tököt is sütőben sütöttem karamellesre. Közben olíva-és tökmagolaj keverékén hagymát és fokhagymát pirìtottam. /Na igen. Egyedül töltött napjaim előnye és ideiglenes autonómiám manifesztálódása a korlátlan és felhőtlen fokhagymahasználat./ Erre a hagymás alapra kanalaztam a puhára sült tököt, majd sóztam, borsoztam és nem maradhatott el a jelentős mennyiségű chilipehely sem. Végül felöntöttem forrásban lévő vízzel. Miután rotyogott egy kicsit, hozzáadtam a rizstejszínt. Ez utóbbit érdemes előbb megkóstolni az ízesítés miatt, mert trükkös. /Nekem az első kifejezetten sós ízű volt, a mostani pedig édeskés./ Botmixer, és kész is. A tetejére pár csepp tökmagolaj és pirított tökmag/fokhagymás kenyérkocka jól jöhet. 
Bár állati eredetű testvérére /inkább mostohatestvérére/ egy cseppet sem hajaz a növényi tejszín, a sütőtök TÖKéletesen semelgesítette a semmihez sem hasonlítható ízt. 

A fotó nem sikerült a legjobban /és nem haragszom meg, ha ez alapján senki nem érez olthatatlan vágyat egy tál leves elfogyasztása iránt/, na de 1) sietni kellett, 2) késő volt, 3) az éhenhalás szélén már a fényképező sem kattog vidáman.

És ha már tök:





2014. február 3., hétfő

2 hónap mérlege: 17 új barát

Van az úgy, hogy ellenségekből jóbarátok lesznek. Van, hogy valaki, aki világ életében utálta például a gombát, egyszer csak megkedveli, minden különösebb ok nélkül. /Éljenek a hétévente megújuló sejtek!/ Nálam bizony szükségeltetett az a bizonyos különösebb ok, mégpedig a mindenféle étel intoleranciák napvilágra kerülése. Két hónap tanulságai, de még inkább új tapasztalatai, találkozásai következnek. 
Hadd mutassam be legújabb barátaimat!

1. Avokádó 
Az abszolút Jolly Joker. Sósan és édesen engyaránt jól működik, de szeretem szendvicsben, salátában, vagy csak önmagában, sóval, borssal, cirtomlével, olívaolajjal is.

2. Rizstej 
Elmodhatatlan öröm, hogy számtalan kudarcba fulladt próbálkozás után találtam egyet, amiben nincs hozzáadott cukor, semmiféle tartósító és kiejthetetlen nevű adalékanyag, kizárólag rizs, víz, mandula, só, illetve tengeri alga. /Ez utóbbi létjogosultságát nem firtatom./ Nem mellesleg még az íze is kellemes. /A termék olasz. Mó szerint nincs ebben semmi véletlen./

3. Földimogyorós kölesgolyó 
Totális függőség. 

4. Kókusztej 
Minden krémesebb tőle, kár, hogy a karakteres kókuszíz csak hidegen használva élvezhető. De pont emiatt működik jól a bounty-ízt nem tűrő ragukban, főzelékekben, krémlevesekben

5. Teák 
Sosem voltam nagy tearajongó. Valahogy mindig bosszantott, hogy hiába van gyümölcs/vanília/jázmin, stb. íze, mégsem volt "teste". /Tulajdonképpen nem tej volt./ 360 fokos fordulattal, gyakorlatilag minden nap teázom, és egyre bátrabban csattintgatom a teatojást. Legújabb szerzeményem egy édes chai tea. Szimpatikus tulajdonságai közé tartozik az, hogy ezerízű,  koffeinmentes, önmagában édes és csípős.

6. Zabkása
Zabkását korábban is gyakran fogyasztottam reggelire, tejjel készítve. Be kellett, hogy lássam, hogy rizs-vagy kókusztejjel főzve talán még finomabb  /és ragacsosabb/, mint a hagyományos verzió. Aszalt gyümölcsök, olajos magvak, nádcukor és növényi tej. Néha nagymama házi meggylekvárja.

7. Juhsajt 
Az allergológus hölgy azt tanácsolta, hogy ha végképp nem bírom tovább sajt nélkül, 3-4 naponta fogyaszthatok, de lehetőleg mozzarellát, vagy nem tehéntejből készült termékeket. /Töredelmesen bevallom, hogy nálam a "végképp nem bírom"-állapot konstans. Azért igyekszem önfegyelmet gyakorolni. Ilyen juhsajt-árak mellett egyébként nem is olyan nehéz./

8. Kuszkusz 
Csodálatos találmány. Tegnap vacsorára kuszkusz-salátát készítettünk, pirított póréhagymával, gombával, mozzarellával, virslivel, olvíabogyóval, körülbelül 10 perc alatt. Mindketten repetáztunk. 

9. Sós étcsokoládé 
Amióta tiltólistára került a tejcsokoládé, NEM volt rá példa, hogy megkívántam volna egy szelet csokit. Ami a korábbi, csokoládéfaló-előéletemet tekintve felettébb furcsa. Rácsodálkoztam az ízesített étcsokoládék széles tárházára, velük egyetlen gond van csak: kakaótartalomban jócskán lemaradnak 80% feletti társaik mögött. Azért nekem ennyi kompromisszum belefér. Egyre figyelek csupán, hogy az összetevők között ne legyenek tejszármazékok. Nemrég leltem rá a fekete sóval ízesített étcsokoládéra. Mi mást mondhatnék? Ez szerelem.

10. Házi májpástétom
Házi kacsazsírral. 

11. Prosciutto és más, érlelt sonkák 
Ebben nem ismerek tréfát. Sem határt.

12. Zabkenyér 
A zab azon kevés gabonák egyike, amit könnyen megemészt a szervezetem. /A testvéremnek tökéletes kenyérreceptje és pék-génje van.

13. Halak, rákok 
Nem hiszem, hogy ez az allergiákkal lehet összefüggésben, sokkal inkább azzal, hogy menetrend szerint, minden évben van néhány hét, amikor semmi mást nem ennék, csak halat. Akár minden nap, többször is.

14. Téliszalámi, kolbász 
Sajnos a sonkák, felvágottak nagy része tartalmaz tejet valamilyen formában. A bizonyos P-betűs téliszalámi nem. Mó ennek nagyon örül, ugyanis lelkes rajongója. "Miattam" aztán lelkesen vásároljuk is. 
A nemrég elkészült, házi töltésű kolbászról ódákat zenghetnék, annyira finom lett, hogy az ízletességével egyenes arányban, rohamosan fogy.

15. Turmixok 
Kókusztejjel a legfinomabbak. 

16. Tökmagolaj 
Salátákra tökéletes, élettani hatásait tekintve pazar.

17. Gumimacik 
Régi-új ismerőseim, bűnbeesésben tettestársaim, Szenibarátnőmmel közös kedvenceink. Nagyon jófej társaság, fogalmuk nincs, hogy mi az a tej.

Nem könnyíti meg a dolgomat, hogy a fenti termékek, alapanyagok java -még ha nem is aranyáron mért de- kétségtelenül drágább az általános élelmiszereknél, és néha viszontagságos a beszerzésük. A másik oldalon viszont ott a nem elhanyagolható tényező, hogy kevesebb is elegendő belőlük, illetve, hogy tovább elállnak. Ja, és, hogy az egészségemet szolgálják. Ezt majdnem elfelejtettem. 
Bár az első, makacs-tagadó-önsajnáló időszak után árnyaltabbá vált a helyzet, azért vannak dolgok, amik piszkosul hiányoznak. Ilyen az Oreo, a sajtkrém, a tejszín, a joghurt, a vaj, a mascarpone, a camambert, a gorgonzola, az isler, a creme bruleé, és a tejeskávé. És... Ezen a ponton jobbnak látom befejezni.
Csak még valami: