Tökkelütött tökmánia

Nem vagyok egy nagy tésztapusztító. Míg Mó képes naponta többször is a villájára csavarni a pastát, és úgy enni, mintha életükben először találkoznának, én bőven beérem vele hetente maximum egyszer. A kedvencem az A.O.P., /és minden, ami tejszínes/ bár most rögtön 5 másik favorit is felsorakozott a fejemben és követelik maguknak az első helyet, tehát jobb befejeznem a rangsorolást. Még a végén el sem hinnétek az első mondatomat és könnyedén zugtésztaevőnek titulálnátok. 

A gnocchi, az "más tészta". A kis krumplis gombóckákra többször van szüksége a szervezetemnek. Mószülök, legutóbbi látogatásuk alkalmával megleptek egy olasz gasztro magazinnal, amely központi témája a Halloween és a sütőtök. /Ha a borítóját a fény felé fordítjuk, a matt papíron felcsillannak kis töklámpások, denevérek, szellemek. Á, de biztosan nem ezért esett erre a választás./ A recept, amit egyből kiszúrtam, nem más, mint egy sütőtökös-amarettis gnocchié volt. És, ha én valamit a fejembe veszek, nem telik el sok nap a "fejbevételtől" a megvalósításig. A sós-édes párosításért egyenesen odavagyok. /ld. Szenibarátnőmtől  kapott szuvenír sós karamellás csokoládészeletke titokzatos szublimálásának esete./ Mó viszont ettől az ízhatástól irtózik. Vagyis irtózott. Nem adtam fel ugyanis, és lelkesen kampányoltam a narancssárga gombóckák mellett. /Újság véletlenül, pont annál az oldalnál nyitva felejt a lakás különböző stratégiai pontjain, amarettis zacskó megcsörget, sütőtök kedvező élettani hatásait felsorakoztat és kántál, szülőket-nagyszülőket megdicsér, amiért a tengerparti nyaralásról amarettivel megpakolva tértek haza, de nem sorolnàm tovàbb./  

Az eredmény Mót is meggyőzte és békét kötött a sós-édes házasításának gondolatával, valamint nem kis sikerélményt adva nekem, megszerette régi kedvencemet, az èdes, karamelles ìzű sütőtököt. /Még bèbiételben is verhetetlen./

A recepten némiképp változtattunk, elvégre nincs abban semmi izgalom, ha jógyerek módjára követjük a leírás sorba szedett pontjait. Így került a tésztájába parmezán és jókora adag bors, a szószba pedig sonka, friss zsálya és vaj. Ipari mennyiségű vaj. /Jaj./

Hozzávalók 4 személyre:

• 800 g sütőtök
• 150 g amaretti 
• 100 g liszt
• só, bors 
• 1 tojás sárgája
• reszelt parmezán

A szószhoz:

• vaj
• friss zsálya
• speck sonka
• só, bors

Sütőben süssük meg a tököt. Kihűlése után dolgozzuk össze a tészta hozzávalóival. A tököt turmixolhatjuk is, de mi a kis kezeinket használtuk. /Pontosabban Mó kezeit használtam. Én./ Az amarettit már jómagam is zúztam, porlasztottam. Morzsás állagú kell, hogy legyen.

A massza egy sűrűbb nokedlitésztára hajaz, csak nem olyan nyúlós-ragadós. Ha a fenti mennyiségekkel túl hígnak ítéljük, adjunk hozzá még lisztet, ugyanis sok múlik a tök víztartalmán.

Két kanál segítségével szaggassuk a nudlikat forrásban lévő, sós vízbe. Amint felbukkannak, szedjük bele őket a szószba, ami nem más, mint olvasztott vaj, amin apróra vágott zsályaleveleket és sonkacsíkokat pirítunk, és hozzáadunk 3-4 evőkanállal a tészta főzővizéből, jó szokásunkhoz híven. 

A serpenyőnek, amibe a frissen főtt gnocchik érkeznek, nem kell végig a tűzön lennie, a folyamat ugyanis nem túl rövid. /Ha az én kezembe kerül az a két kanál, egyenesen maratoni./ Elég, ha akkor tesszük vissza pár percre, ha már minden "fürdőzőt" kiparancsoltunk a vízből.

A végén megszórhatjuk parmezánnal. Ízlés szerint. Mennyiséget szándékosan nem mondok. /Én úgy adagolom a parmezánt, mint Mó a vajat./

Abszolút szemet gyönyörködtető, szívmelengető fogás, édes-sós ízbomba. A végén a desszertet sem hiányoltuk. /Néhány óráig./