Mindenmentes

Száraz recept következik, már ami a bejegyzés küllemét illeti. /Maga az étel igencsak szaftos./

Semmi bevezetés, semmi mesemeskete. Túl friss az allerigás-élmény, és egy darabig még dagonyáznék az önsajnálatban, hisztérikus nagyjelenetekkel tarkítva. Mindenki másnak jobb, ha ebből kimarad. 

Mó kiokoskodott egy tésztareceptet, -azóta már több százat-, amit bátran ehetek. /Bevallom, hogy a gnocchi összetevőit nem vizsgáltam meg nagyítóval. Na de... nehogy már a nyúl vigye a puskát!/

Sonkás, paradicsomos gnocchetti

Hozzávalók:

• gnocchi (vagy kisebb mértű "gyöngy-barátai", az aprócska gnocchettik)
• datolyaparadicsom
• olívaolaj
• fokhagyma
• sonka
• parmezán
• só, bors

Olívaolajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, majd a félbevágott paradicsomokat. Néhányukat egészen nyugodtan szétnyomkodhatjuk villával. 

A főzővízből -amit ugyebár sosem felejtünk el első lépésként feltenni forrni- kanalazzunk át a serpenyőbe néhány evőkanállal. Ha az időközben belepottyantott gnocchettik felbukkannak a víz felszínén, szedjük őket a szószba. Kis idő múlva adjuk hozzá a csíkokra vágott sonkát -mi serranót használtunk, de valami azt súgja, hogy szalonnával sem lehet utolsó-, majd forgassunk bele reszelt parmezánt is. /Hetente egyszer szabad. Köszi. Igazán köszi./ Néhány serpenyőzsonglőr Mó-mozdulat, ès tálalhatjuk is.

Még mielőtt kifejteném, hogy mennyire haragszom a rizstejre és a keserű étcsokoládéra, jöjjön egy kis zene, ezt dúdolom szünet nélkül. Érdemes volt érte végigülni a Hobbitot. Kicsit visszahozza a nagyon hiányzó ír hónapokat.

Szép hétvégét!