Most, hogy -remélhetőleg- mindenki túl van az éves beiglievőversenyen, karácsonyfáról szaloncukorvadászaton, Grincs-, Reszkessetek betörők-, Mary Poppins-, és A muzsika hangjai adagján, hadd legyek ünneprontó a következő, meglehetősen nyers és naturalisztikus bejegyzéssel.
Kronológiailag megelőzte ugyan a karácsonyt, de most jutottam el a feldolgozásnak ama szintjére, hogy elsápadás nélkül tudjak ìrni róla.
Nem bìrom a disznóvágásokat. Sohasem bìrtam. Már akkor sem, amikor életkoromnál fogva nem voltam alkalmas a részvételre, de még mindig emlékszem, hogy semelyik reggeli rajzfilm nem tudta elnyomni az udvaron visìtó, és épp haláltusáját vìvó disznó hangját. /Ne tudjátok meg, micsoda erőfeszìtésembe és manőverekbe került, hogy minden évben megússzam valahogy./
Most -bemelegìtésként a januàri "igazi" akciòra- egy fél disznó érkezett nagymama darabolóasztalára, egyetlen célból: elfogyott a tavaly töltött házi kolbász.
Nem tartom magam egy kényes gyereknek -vidéki lány ne is legyen az-, de a szagokkal hadilábon áll a falusi orrom. Tökéletesen megértem, és indokoltnak tartom a disznóöléseken elfogyó, ipari mennyiségű pálinkát. Jómagam is megittam egyet /többet nem mertem, nem lett volna fair az igazi munkás emberekkel szemben/, egészen pontosan egy meglehetősen hirtelen és határozott mozdulattal, remegő kezeimmel a még remegőbb gyomromba juttattam, majd holtsápadtan visszavonultam. /Nem sokat segìtettek rajtam a csendet megtörő, "Ekkora vesét még életemben nem làttam!", vagy a "Fogd meg a húst, még meleg!" tìpusú felkiáltások sem./ A fennmaradó időben, szigorúan az üvegajtó mögül integettem és próbáltam mosolyogni Móra, aki profikat megszégyenìtő módon, csillogó szemekkel trancsìrozta a még gőzolgő állatot. /Hálát adok az Égnek, hogy Mószülőket -akik talán még sosem vettek részt hasonló eseményen- nem a húsdaraboló-, nyers bőrevő-, bélmosó-, vércsorgató képességeimmel kellett megnyernem magamnak, háziasságomat bizonyìtandó./
Volt azonban öröm a szàmomra is, ugyanis nagymama megtanìtott töltött káposztát készìteni, amit két hete kìvántam meg, életemben először. /Gyanìtom, hogy a tiltólistára került tejföl miatt./
Mama egyébként ez alkalommal, egèszen szolidan "csak" kétféle süteményt sütött a kolbásztöltés ünnepére.
A nap végére be kellett látnom, hogy elhamarkodott kijelentés volt a részemről, amit reggel, a légmentesen szigetelő üvegajtó mögött, pálinkáspohárral a kezemben tettem, nevezetesen, hogy mostantól vega leszek. Ahhoz túlságosan szeretem a sült szalonnát és a kolbikát. Na meg addigra meg is éheztem.
/A nyugalom megzavarására alkalmas fotók (is) következnek./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése