/A szándékosan közhelyes cím leírása alatt körülbelül teljesen el is felejtettem, hogy mit össze nem bűnöztem az elmúlt másfél hétben, már ami a táplálkozást illeti./
Bár az olaszok is esznek lencsét az újév első napján, szerintem titkon mégis jobban bíznak a tésztában, mint pénzhozó csodaételben. Alapozom ezt arra, -amit talán már említettem is- hogy a tészta mindenre jó és mindenre gyógyír.
/-"Mó, fáj a gyomrom és hányingerem van."
-"Rendben, ne aggódj, főzök neked egy kis tésztát."/
Különleges tésztarecept következik, több okból. Először is, mert maga a pasta saját kezűleg gyúrt, a nagymama tyúkjainak tojásaiból, és saját tésztanyújtó géppel nyújtott, ami az elmúlt évek legkreatívabb, leghasznosabb és legmenőbb karácsonyi ajándéka. /Kösz szülők!/
Másodszor tökéletes példája a maradék újrahasznosításának, lévén, hogy a raguhoz a szentestére készült fácánleves fácánja szolgáltatta az alapot.
A friss tésztához, alaprecept szerint /Mó szívesen kísérletezik plusz tojássárgákkal, a színe miatt/ 100 gramm liszthez egy egész tojás szükségeltetik, valamint egy csipet só. Mi, ennek a négyszereséhez használtunk egy kevéske olívaolajat is. Mivel én tekertem a járgányt, nem volt kérdés, hogy mi készüljön. /Egyértelműen a kedvencem, a tagliatelle, vagyis szélesmetélt./
A raguhoz, olìvaolajon és hagymán megpirítottunk felkockázott bacont, majd szépen sorban jöhettek az otthon fellelhető zöldségek, így a apróra vágott répa, gomba, paradicsom. Amikor már láthatóan nagy volt a buli a serpenyőben, beledobtuk a felaprított, főtt fácánhúst. Kis együtt-pirítás után felöntöttük egy bőséges adag vörösborral, majd hagytuk, hogy az alkohol elpárologjon, a szósz pedig egy darabka vaj segítségével besűrűsödjön. /Előre szóltam, hogy bűnöztem./
Természetesen a só, bors és friss rozmaring elmaradhatatlanok.
Káprázatosan finom lett, gyaníthatóan ebben a friss tésztának és a tésztanyújtó debütálásának nem kis szerepe volt.
Mértékegységeket nem véletlenül nem írtam: bár meghurcolt kifejezés az "ízlés szerint", de itt tényleg erre volt szükség. Vonatkozik ez mind a mennyiségekre, mind a hozzávalókra. Valószínűleg finom lehet darált marhával is, vagy más, épp rendelkezésre álló hússal, de kakukkfűvel, angol zellerrel is csavarhatunk egyet a bajszán.
Egy csudajó szilveszter este után, -aminél szebben nem érhetett volna véget az előző év és nem kezdődhetett volna jobban az új- /többek között majdnem megtanultam pókerezni, én, aki hivatalosan és köztudottan is antitálentum vagyok mindenféle kártyajátékban/, tehát ilyen új képességek birtokában, egy tál lencsesaláta és egy olasz nyelvtankönyv- és szótártorony mellől kívánok mindenkinek boldog pillanatokkal, meglepetésekkel teli, az elképzeléseivel és álmaival harmonizáló évet!
2014-gyel kapcsolatban valami jót és izgalmast szimatolok a levegőben. /A testvérem szerint ez semmi jót nem jelent. Vagyis, ha az én megérzéseim irányítanák az univerzumot, lehet, hogy 2015 már nem lenne része az időszámításnak./
Milyen megnyugtató hinni és tudni, hogy ez nem így van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése