Mó figyelmességét és gondoskodását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kedvemért -de még inkább a tejfehérje intolerancia kedvéért- lemond a vajról, még olyan -alapvetően vajért vadul ordító- ételek esetén is, mint például a risotto.
Valószínűleg a következő recept láttán sokan a szívükhöz kapnak majd, és bevallom őszintén: nekem sincs kedvemre az önkényes receptátalakítósdi. Belátom, hogy a vajnál kevés jobb hozzávaló létezik, ami bármilyen reménytelennek tűnő ételt képes megmenteni a maga krémességével, telt, tejszínes ízével. /Befejeztem. De azért nyeltem egy nagyot./
Korábban már megosztottam a risotto-alapverzió elkészítésének részletes leírását, ennél a receptnél is célszerű ezt használni, annyi csupán a csavar, hogy a vaj teljes mértékben kiiktatódik, átadva helyét az olívaolajnak és Mó egyéb kreatív megmonzdulásainak.
Legutóbb gombás risottot készítettünk, alapvetően a hűtőben árválkodó, megkezdett doboz barna csiperke által inspirálva. /A házi, szárított vargányát ugyanis korábban, -felelőtlenül- az utolsó porszemig beáldoztuk a polentába./ Vettük továbbá a fáradtságot, és gombából, hagymából, fokhagymából és sárgarépából, só, bors, kakukkfű hozzáadásával alaplevet főztünk. /Mó főzött. De a főtt zöldségeket én ettem meg, sóval, borssal, olívaolajjal lelocsolva. Csak, hogy teljes legyen a munkamegosztás. Nalunk demokrácia van a konyhában./
Olívaolajon apróra vágott hagymát dinsztelünk, ezt követik a gombakockák. Jól összepirítjuk, sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítjük, és, még mielőtt a rizs belekerülne, körülbelül a gombás keverék egyharmadát mentsük ki a lábosból. Ezt követően minden megy a már ismertetett módon. Egészen a záróakkordig, nevezetesen, hogy az utolsó lépésként belekeverendő fagyos vajkocka helyett a kimentett, majd pürésített gombával "krémesitjük" a risottónkat.
A tetejére- amolyan jogosan megítélt kárpótlásként- szalonnakockákat pirítottunk.
/Miközben elindultam megteríteni az asztalt, fél szemmel még láttam, ahogy Mó hozzáönti a szalonna kisült zsírját is. De nem szóltam. Elég csapás neki a vajmentes élet. Na meg valljuk be, a szalonna zsírja sem rontott még el semmit./
Mostanában, ha rámjön a nassolhatnék, általában a házi kolbászt választom. Néha már olyan keserű az étcsokoládé, hogy az édességvágy elillan, és átveszi a helyét a pirospaprika és füstíz iránti sóvárgás. /Remélem, hogy a minap az egyik ismerősöm nem az elfogyasztott kolbászkarikákat látta rajtam, amikor megjegyezte, hogy ki vagyok simulva./
Nagymama által kötött gyapjúzoknival a lábamon, forró /szigorúan koffeinmentes/ teával a balomon, sűrű hóeséssel a horizontomban mi többet kívánhatnék most magunknak, mint egy gyorsan suhanó szánkót? /És valakit, aki húzza. Mó? Nincs több táska, cipő, meg hasonló "felesleges" rosszalkodások. Becsszó. Csak vegyünk egy szánkót!/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése