Zöld x zöld

Spontán ötletekből születnek csak igazán jó dolgok. /Éljenek a közhelyek!/

Ilyen az alábbi receptúra, amely elkészítésének több apropója is volt. Egyrészt az a gyakran visszatérő és nyugodni nem hagyó gondolatom, hogy vajon miért nem folyhat tejszín a csapból. A másik, tésztavacsorát sürgető tényező a tészta-és kávébeszállítóinktól /Mószülők/ legutóbb kapott, dundi csomag bazsalikomos penne, ami zöld, mint a méreg és ízesítés nélkül is megállná a helyét. /Ez az egy szerencséje van, a pennét ugyanis nem túlzottan kedvelem. Ha csak ránézek, felidézi az iskolai menzán nagy sláger szétfőtt, szottyos, olajban tocsogó szarvacska tésztát valami víz-szaftú pörkölttel. Ezt azóta sem utálom kevésbé. Így ha csak tehetem, erősen kampányolok Mónál a hosszú, villára csavarható tésztákért. Azok elfogyasztása legalább némi kihívást hordoz magában. Természetesen nem kizáró tényező az alábbi recept elkészitésénél a normàl "fehér" tészta sem. Meg amúgy is, lehet, hogy ez csak az én hisztim, és sok iskolatársamnak pont ez volt a kedvence az iskolai konyha szìnes repertoárjából. Mivel lételemem az egyensúly, dicséretként rögtön el kell mondanom, hogy ugyanakkor vannak olyan ételek, amiket pont "menzás-beütésük" miatt szeretek./ 

Ha zöld penne, akkor cukorborsó. Ha cukorborsó, akkor tejszín. Ha tejszín akkor főtt sonka. Valami ilyen gondolatmenet szülte múlt keddi vacsoránkat /elméleti síkon, és természetesen nem munkaidőben/, amit hevesen dobogó szívvel elküldtem e-mailben az éppen otthon pihenő Mónak, aki mindenféle cenzúra nélkül jóváhagyta azt. /Szívdobogás alábbhagy. Sikerült nem meggyaláznom a szent pastát nem hozzá méltó összetevővel. Merthogy néha vannak hajmeresztő kívánságaim. De azokat titokban készítem el./

Hozzávalók a legális verzióhoz:

• tészta
• vaj és egy csepp olaj
• újhagyma /hagyma
• sonka
• tejszín
• zöldborsó
• só, bors
• parmezán

A tésztát forrásban lévő, sós vízbe dobjuk. Mialatt megfő, bőven van időnk összedobni a tejszínes szószt. Vaj és olaj keverékén pirítsuk meg a kis pofás újhagymakarikákat, majd szórjuk bele a zöldborsót. /Erősen ajánlom a friss, fagyasztott változatot a konzerv ellenében./ Rövid együtt pirulás után adjuk hozzá a felkockázott sonkát -legjobb az olasz prusciutto cotto- és végül a tejszínt. /Dupla mennyiséget, mint ami először az eszünkbe jut. Vagy triplát. A tészta még nàlam is gyorsabban magàba szìvja a tejszìnt./ 

Végül szedjük a mártásba az al dentére főtt tésztánkat, rotyogtassuk pár másodpercig, adjunk hozzá reszelt sajtot és tálalhatjuk is. A tetejéről nem hiányozhat egy kis ráadás sajtreszelék. /Éljenek a közhelyek! És a hedonizmus./

Most bemagolok néhány hasznos olasz kifejezést, és gyermeki izgatottsággal várom a holnapot, amikor is elrángatom a divatszerető olaszomat a MCFD-re, és végre megnézzük a legújabb Zoe Phobic kollekciót.  /Sok más tervezőé mellet persze. De most miért tagadjam az elfogultságomat?/ Zsibbadtra tapsoljuk majd a tenyerünket.