Egri csillámok

Eger a kedvenc magyar városom. Egyrészt mert gyönyörű, másrészt talán azért szívemhez közeli úticél, mert ez az első kirándulás a gyermekkoromból, aminek a felidézéséhez nem kell felcsapnom a családi fényképalbumot azt keresve, hogy néhány esztendős tejfölszőkeségem épp merre járt és mit látott az akkor még beláthatatlan nagyvilágból. Valahogy az egri vár és Dobó kapitány síremléke beleégett a szürkeállományomba. Azóta többször meglátogattam, viszont Mónak még sosem tudtam megmutatni. Így amikor választhattam egy várost a születésnapom alkalmából, nem sokat teketóriáztam. Móval egyébként hiszünk a háromnapos városlátogatásban. Az pont annyi idő, amíg kényelmesen felveszed a hely ritmusát, és egy kicsit a részeddé is válik, mint ahogy 3 napra te is a város része leszel.  

Irány Eger! Vagy ahogy Mó mondja, "Egér". A magyarul tanuló külföldiek egy ideig ódzkodnak az ékezetes magánhangzóinktól, aztán egyszer csak ráharapnak, és lelkesen, boldogan és büszkén használják, ha kell, ha nem. Így lesz az ajtóból "ajtő", a borjúlábszárból "borjúlábszőr", vörösborból "vörösbőr". Vagy penészes sajtból /pirulás, khm-khm/ "péniszes sajt". /DE ezt nem tőlem tudjátok./

Hogy miért érdemes néhány napot Egerben és környékén, az év legcsodálatosabb évszakában eltölteni?

• A legelső kellemes meglepetés a vonatút volt. Tiszta, pontos, modern, gyors. /Felettébb gyanús./ Már a járat neve is mesés: Egri csillagok IC. 
• Az egriek végtelenül kedvesek, vendégszeretők, mosolygósak és udvariasak. /Néha komolyan úgy tűnt, mintha átléptük volna a határt valami megmagyarázhatatlan csoda folytán. Pedig nem. Tényleg közvetlenek. Nem ugranak ijedtükben három métert, ha információt kérsz az utcán. Sőt, maguktól veszik észre a tájékozódási problémában szenvedőket. Például engem./
• Bor és még több bor. /Ezt nem ragoznám. De azért az Egri Kéjbort jól megjegyeztem magamnak./
• Pisztráng. /Fokhagymás és mandulás. Röviden./
• Titokzatos nevű egri gömbpalacsinta. /Sajnos sosem jutott neki hely a gyomrunkban. Jó ürügy a visszatérésre./
• Tisztaság. 
• Termálfürdő. Bár az ismét világossá vált, hogy a forróvízben, egyhelyben üldögélés még mindig nem az én műfajom, /másfél órát bírtam, belépéstől kilépésig, amiben már egy 'nevörending' hajszárítás is benne foglaltatik/ igazán kikapcsoló tevékenység. 
• Egerben található az Év fája (2012). /Ezt egy mellettünk elhaladó, és a fényképezőmet észrevevő kedves gyalogostól tudtuk meg. Újabb példa a közvetlenségükre. Amúgy kísérteties.. Ez már a második alkalom az elmúlt időszakban, hogy fotósnak néztek. És még mindig nincs névjegykártyám./
• Palacsintavár. /Ezerízű gigapalacsinták. Pedig annyira nem vagyok oda a palacsintáért. Múlt hétvégén be is vallottam szegény anyukámnak, miután kisütött vagy százat./
• Érsekkert. /"Színjátszós" így, ősszel. A közepén hatalmas szökőkút. A padjain üldögélve nem tudtuk eldönteni, hogy inkább Londont, vagy Párizst idézi fel bennünk./
• Cukrászdák.
• Szépasszonyvölgy. /Egy kört érdemes tenni, bár pincelátogatás céljából talán hasznosabb más helyszíneket, termelőket is felkeresni./
• Város a város alatt, avagy a régi, érseki pincerendszer. /Kriszti kolléganőm tanácsát követve- az óriáspalacsintával egyetemben- ezt is kipróbáltuk, nem bántuk meg./
• Rác templom. /Lenyűgöző az ikonosztáza. Ezt én mondom, aki nem rajong a túldíszített templomoktért. Egy kivétel már van./
• Líceum. /Sajnos ezúttal a csillagvizsgálóról és a csodaszép Főegyházmegyei Könyvtárról lemaradtunk. Pedig már úgy magamba szippantottam volna egy kis igazi könyvtárillatot! Legközelebbre maradt./
• Az apró részletek. Eger telis tele van miniatűr meglepetésekkel. /Lehet, hogy valójában ezek az apróságok mindenhol megbújnak, csak eddig nem különösebben fordítottam figyelmet rájuk, de itt nem tudtam nem észrevenni őket, bepillantva egy-egy nyitva felejtett kapun. Na igen, és azok a faragott kapuk?!/
• Gyalogosan bejárható minden. /Némi bor-aláfestéssel gyorsabban is, mint gondolnánk./
• Lépésről-lépésre szippanthatjuk magunkba a kultúrát és a történelmet, amolyan természetes velejáróként. Nem ütközünk minden sarkon minaret-hűtőmágnes árusba.
• + 1: Az idős bácsi csillogó szemei, akit a Bazilika lépcsőjénél segítettünk fel, miután elesett a borzalmas állapotú lépcsőkben megbotolva. 

Mindenki hagyta magát meggyőzni?