Pite, az almás

Életem legfinomabb almás pitéje, az almás piték csimborasszója. A receptet egy nagyon kedves kolléganőmtől csentem el, aki csodálatos sütikreációkkal lát el bennünket időről-időre. Ez az abszolút námbörván. /Na igen...itt felmerül egy kis elvi probléma. De ha például a nagymamám almását "almás süteménynek" hívjuk, nem pedig almás pitének -ami ugye két különböző, így össze nem hasonlítható kategória- máris megbékél a lelkiismeretem./

Ahogy azt már sokszor - többek számára szentségtörő módon- leszögeztem: nem túlzottan kedvelem a sütemények szilárd összetevőit. Mindazonáltal belátom, hogy a legtöbbjük rövid úton szétfolyna és atomjaira bomlana tészta-tartóelemek nélkül. Vannak kivételek, így például a következő, almás csoda tésztája is ilyen: omlós, citromos, fahéjas, édes, vaníliás... Vétek volna csupán az előítéleteim miatt likvidálni. 

Ennek persze ára van, mégpedig a gyúrást követő, több napig sajgó kar- és mellizomláz. /Valószínűleg igen, puhány vagyok./

Külön pozitívuma a vastag almás töltelék. Valahogy kiborító, amikor csak egy vékony csík kerül a két tésztaréteg közé. Ami még ennél is illúziórombolóbb, ha mindenféle darákkal tuningolják, hogy felszívja a felesleges nedvességet, teljesen kiszárítva ezzel. Én inkább beletörődök az izomlázba, és jól kinyomkodom a lereszelt almák levét. /Amit aztán rögtön felhörpintek. Kiskoromban, jutalomként mindig megihattuk a barna, szörnyen édes, de valóban 100% gyümölcslét. Már, ha a testvéremmel és az unokatesókkal kitartóan sündörögtünk a nagymama körül a konyhában./

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt

3-4 ek. cukor

csipet sò

25 dkg margarin

csipet fahéj (a recept szerint: "egy jòòòò csipet")

1 csomag sütőpor

1 csomag vanìliàs cukor

reszelt citromhéj

2 tojás

1 doboz tejföl

és 

a

  töltelékhez:

5 db nagyobb alma (lereszelve és levétől megfosztva)

citromlé és héj

fahéj

cukor (ízlés szerint)

Az eredeti recepthez képest a citrom leve és reszelt héja az én újításom. Vaníliás cukor helyett pedig Brigó barátnőm karácsonyi ajándékát, a házi vaníliaesszenciáját használom. 

A lisztet összemorzsoljuk a felkockázott margarinnal, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. A tejfölt fokozatosan adagoljuk hozzá, mert lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész dobozra. Linzertészta állagú alapot kell kapnunk, amit két részre osztunk és kinyújtunk, a tepsink méretéhez (kb. 25 x 30 cm) igazìtva.

A reszelt- és kifacsart almát összekeverjük cukorral, citromlével és egy citrom reszelt héjával. 

Sütőbe kerülése előtt a felső tésztaréteget célszerű felvert tojással megkenni és villával megszurkálni. 

Apai nagyanyám testvére mindig aprított dióval a tetején sütötte meg. Nekem is úgy az igazi, ha a puha tészta és a szaftos almatöltelék mellett van valami ropogós is. 

/Ez lett volna az eredeti terv, a dió is megvolt, de valahogy lemaradt. Tipikus./ 

200 fokra előmelegített sütőben sütjük, amíg a szemet gyönyörködtető aranybarna színt elérjük.

Még a nem túl nagy gyümölcsrajongó Mó is megette, persze tripla mennyiségű porcukorszórással a tetején.

Ismét a végére hagytam a legjobbat! Magyar étterem-gyöngyszemek a New York Timesban! Köztük a MÁK Bistro, akikről korábban már írtam, és akik miatt nagyon-nagyon örül a szívem. 

Őrült hétfő lévén pedig jöjjön a mai napom, képekben.

(Köszönet a modellnek, a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik lázadó lajhárjának, tökéletes hétfői alteregómnak.)