Muszáj volt kipróbálnom. Azóta nem hagyott nyugodni a dolog, amióta az elsőt haraptam egy szelet barna, ragacsos, sós-édes, puha, gabonákkal teli és kalàcsra hajazò Guinness breadbe.
Még az sem rettentett el, hogy nem épp nevezhető a szegények kenyerének, az alapanyagok beszerzésének árán több napi ebédemet letudtam volna. Na, de néha ki kell rúgni a hámból, ami nàlam egyet jelent a Fővàm tèri vàsàrcsarnok szomszédsàgàban talàlhatò, különleges élelmiszereket kìnàlò Ázsia bolt kifosztàsàval.
A Guinness másik felét trüffelekre szerettem volna használni, de itt megálljt parancsoltam, mert a 25 kis barna giniszgolyóhoz szükséges csokoládémennyiség 1 kg. És bár tagadhatatlanul szimpatizálok Gombóc Artúr életmódjával, ez már nekem is sok. Ki kell talàlnom valamit, hogy a mardék itòka ne vesszen kàrba.
Hozzávalók a kenyérhez:
- 600 g teljes kiőrlésű liszt
- 150 g finomliszt
- 75 g zabpehely
- 2,5 tk. szódabikarbóna
- 1 tk. só
- 2,5 ek. barna cukor
- 40 g vaj
- 480 ml tej
- 200 ml melasz
- fél pint Guinness
Erre a linkre kattintva megtekinthető a folyamat.
Szerencsére nem kell hozzá elektromos szerkentyű. Mióta felrobbantottam néhai habverőnket, kifejezetten örülök minden receptnek, amihez elég a két kis kezem (vagy Mò két, nagy keze). Első lépésként a vajat dolgozzuk össze a szàraz összetevőkkel, majd belekeverjük a tejet, a melaszt és a giniszt.
170 fokra előmelegìtett sütőben, 40-45 perc alatt elkèszül.
Még Mó is megkedvelte, pedig ha valaki, ő aztán nem a reformtáplálékok híve. Neki a kenyér fehér, a cukor szintúgy. /A teljes kiőrlésű lisztből készült pasta szentségtörés./
Frissen, langyosan, fehérboros sült borjùszelet-ùjburgonya vacsorànkhoz is tökéletesen passzolt.
Hidegen sós vajjal és édes lekvárral a legfinomabb, de el tudom képzelni felvàgottakkal, sajtkrèmmel is. Azaz már nem csak elképzelni.
Egyébként jelentem, kezdek kilàbalni az ìr-kòrbòl. Tùl vagyok több òra folyamatos fényképnèzegetésen, és a 'kivàlasztottak' fèszbùkra valò, 'kötelező' kiposztolàsàn, 2 P.S. I love you-n (egyet magyarul, egyet olaszul bőgtem végig), màr csak alkalomadtàn hallgatok meg és duduràszok (igazàbòl àriàzok) 1-1 ìr népdalt vagy Dubliners-szàmot, és szép lassan (valòjàban piszkosul gyorsan) az utolsò csomag kedböri digestive is elfogy.
Nincs màs hàtra, muszàj lesz visszatèrnem a jelenbe. Csak mèg legurìtom a maradék Guinnest és alàfestésként megnèzem ezt a kedves kis videòt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése