S F S

Egy rapid hètvégi programajánló.

Streed Food Show. 

Ha jól emlékszem, ez immáron a harmadik "Utcai kaja forradalom" nevezetű kezdeményezés azzal a célzattal, hogy megismertesse és megszerettesse velünk a bisztróételeket, különböző nemzeteken, tradíciókon átívelően.

Én kifejezetten kedvelem, amikor pl. az olasz utcákon kapható, két szelet, -általában egymásra borított és papìrba csomagolt- pizzát, a nap által felforrósított kőlépcsőkön üldögélve fogyasztjuk el. De hasonlóképp  jöhet a focaccia, a piadina, vagy bármilyen jól megpakolt panini. Brit földön a fish & chips. Ugyanígy vagyok itthon, a város különböző terein árult, és állva elfogyasztható tökipompossal is, télvìz idején. Hogy a nyári, strandos, fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosról el ne feledkezzek! Van ennek egyfajta hangulata, amit itt egycsapásra, egy helyre összesűrítve, hatványozottan megtapasztalhatunk. 

A legjobb az egész programban, hogy a munkahelyemtől 5 percnyire található az eseménynek helyt adó Hold utcai Vásárcsarnok. Eddig minden alkalommal jelen voltunk és kóstoltunk, nem szakíthattuk meg pont most a láncot. És milyen jòl tettük!? 

Gyakorlatilag a munkahelyi spenòtfőzelèk-sült virsli ebédem utàn duplàztam. Kipròbàltuk az arancinit Da Marionàl, chinottòval /muszàj volt, végre valahol lehet kapni/, ès ràerősìtettünk Fragolàs fagyiélményeinkre. Mivel nàluk mindig pisztàciàt eszem gorgonzolàval, most bevàllaltam egy joghurtos meggyet, amivel szintén nem okoztak csalòdàst. Mindezek utàn Mò unszolàsàra elfogyasztottuk életünk első osztrigàjàt. Gillardeau osztrigàt, hogy egészen pontos legyek. /Sajnos nem voltunk valami következetesek az ételek sorrendjèt illetően. Valòban./ 

Muszàj volt beadnom a derekamat, màr ami az osztrigakòstolàst illeti. Pàr hete, a dublini piacon azzal tudtam leszerelni Mò erre itànyulò, erőteljes törekvéseit, hogy letettem a nagyesküt arra vonatkozòan, hogy legközelebb, ha lehetőségünk lesz, megkòstoljuk. Nem gondoltam, hogy erre ilyen hamar, ràadàsul a Budaörsi Halpiac jòvoltàbòl kerül majd sor.

Nos, vegyesek az érzèseim, bàr az élmény kétségtelenül meghatàrozò. Olyan volt, mint hajtűkanyarokkal tarkìtott hullàmvasùton ülni. Minden màsodpercben jött egy vàratlan hatàs. Az ìze kifejezetten kellemes, az utòìze pedig olyan érzèssel pàrosul, mintha kiittam volna a Földközi-tegert. Az bizton àllìthatom, hogy nem véletlenül pezsgővel fogyasztjàk. A lenyelése utàn nagyon jòl jött volna valami alkohol. Lehetőleg tömény. 

Mivel félő, hogy ha tovább folytatom az írást, leplezetlen elfogultsággal Davide, a Da Mairo cukrászának desszertkölteményeiről áradoznék, -és ti ezt marhára unnátok- jöjjenek inkább a mai fotók, a teljesség igénye 

nélkül.

Bővebb info itt.

Tömegre, tolongásra és ùjdonsàgokra felkészülni!