Spárgaidegek

Spárgával küzdünk, majdnem két hete.

Mó hajlamos elragadtatni magát, ha beszabadul a vásárcsarnokba, ráadásul egyedül. Spárgából is becsülettel bevásárolt, mert ugye, ha valami "Che bello?!", abból a kevés nem is lehet elég. 

Az elmúlt időszakban ettünk már spárgás pastát, spárgás rakott krumplit, baconbe tekert, sült spárgát, spárgás rizottót, spárgás ráktartárt, és a történetnek még nincs vége. És bár az ötletraktáram eléggé megcsappant, a csőben sült változat, az omlett és a krémleves még tervben van. De állunk elébe, ugyanis a spárga csodás tavaszi zöldség, minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt. Az előbbiekhez mindenképp megemlítendő a C-vitamin, A1, A1, B2, E -vitamin- és kálium, foszfor, vas és kálcium tartalma. /A negatív... Nos, aki fogyasztott már spárgát, bizonyára tapasztalta, aki számára pedig még nem ismeretes, annak javaslok elrágcsálni 2-3 szálat a zöldségből, majd leöblíteni bőséges folyadékkal, és várni. A hatás garantáltan nem marad el./ 

A fent felsorolt kreációk közül kiválasztottam a legkülönlegesebbet, a spárgás ráktartárt, aminek ismertetésével ezennel megvalósítom a más tollával ékeskedés törvényi tényállását. Ez ugyanis 100%-ban Mó műve volt. 

Megtisztította a spárgákat. (A zölddel nincs nehéz dolgunk, de a fehéreket ajánlatos vékonyan meghámozni. A fejek hajtásai közül pórbáljuk meg óvatosan kimosni az esetleges homokot, a végeket visszavágni, majd 2-3 részre feldarabolni a spárgáinkat.)

Ezt követően blansírozta őket, azaz pár percre, lobogó, sós vízbe dobta, ahonnan egyenesen a jeges fürdőbe kerültek. Közben a rákokat fokhagymás olívaolajon megpirította, majd a kihűlésük után mindkét összetevőt apró kockákra vágta. Az ízesítéshez citromlevet, sót, borsot és olívaolajat használt, és jól összeforgatta. A keveréket kis tálkába kanalazta, lenyomkodta, és kis időre hűtőbe tette, hogy összeálljon és a tányérra való kiborítása után is megtartsa a formáját. Nagyon könnyű és egyszerű tavaszi vacsora. /Főleg, ha én írogathatok, miközben Mó birtokolja a konyhát. Az esetek 98 szàzalékàban a főzés nálunk csoportos foglalkozás, de miután reggel, hálóingben, a kávés bögrémért nyúlva levertem a szekrényből a létező legnagyobb és legnehezebb vizespoharunkat, ami a fedetlen jobb nagylábujjamon, majd pedig a járólapon landolt és nüansznyi darabokra tört, jobbnak láttam távol maradni a konyhától aznap. Igen. A kifogások királynőjének is nevezhettek./

Sòs zabaglione-t készìtett mellé, ami nem màs, mint egy borhab, de inkàbb borkrém, tojàssàrgàjàbòl, nagy löttyintés fehérborbòl, sòval-borssal ìtesìtve, gőz felett habosra keverve.

/Mò kérte, hogy mindenképp emlìtsem meg, hogy a sok folyadéknak nem lenne létjogosultsàga a tànyéron, de miattam nem itatta fel papìrtörtlővel, hogy olìvàs ciabattàval jòl feltunkolhassam../

Másnap repetáztam belőle, (ismét utalnék a fent említett, tetemes spárgazsákmányra). Ekkor viszont a feldarabolt hozzávalókat olívaolaj helyett majonézzel ízesítettem és "ragasztottam össze". 

Tavasz van. Szeszélyes, de tavasz.

Szép hétvégét, nemsokàra jelentkezem!