La prima cosa bella

Kánikula, köszönöm neked, hogy vagy! Nem, nem kaptam hőgutát, és nem beszélek félre, sőt, a bivalyerős antibiotikumot sem szedem már. De a 40 fok körüli hőmérsékletnek hála, az elmúlt időszak legtökéletesebb délutánját tölthettük el hétfőn Móval, köszönhetően annak, hogy nincs munkahelyi klíma, így délután egykor menekülőre foghattuk. Valószínűleg a legrövidebb haza vezető menekülési útvonalat választottam volna, ha a kis lakásban nem lenne ugyanaz a harci helyzet, nevezetesen, hogy nincs légkondi, csak egy rozoga asztali ventilátor, ami maximum véreresre szárítja a szemünket, de a hőérzetünkre nincs különösebb hatással. Így előrehoztuk a kora esti mozit, és a kedvenc Puskinunkban megnéztünk egy olasz művészfilmet. La prima cosa bella, mindenkinek ajánlom. Gyönyörű. Egy 8 székes teremben vetítették, nagyon családias volt. Mindig meggyőződök róla, hogy a felirat mindent elront. A poénokon-, amik egyébként intelligens, mély humort hordoztak- csak ketten nevettünk Móval, ő többet, én kevesebbet, olasz tudásunkkal egyenes arányban. Nem csoda, mert a magyar szövegezésben inkább hatott siralmasnak, sem mint viccesnek 1-1 mondat. A magyar címe (Toszkán szépség) bár köszönő viszonyban sincs az olasszal, azért arra mégis jó volt, hogy a tartalmának ismerete nélkül is vakon erre a filmje bökjek, mert Toszkánába vadul szerelmes vagyok, és bármi jöhet, ami "toszkán". /Ja, és totális kiütéssel győzött a fejemben a film régi-új betétdala a Neoton felett./

Vasárnap gerslisalátát készítettem. Először Olaszországban találkoztam vele, szerelem volt első kóstolásra. Olaszul egyébként insalata di orzo, ami valljuk be, jobban cseng, mint a gersli.  

Aztán amint hazaértünk, vettem egy zacskó -hangzatosabb nevén- árpagyöngyöt, és kipróbáltam. Nos, meg sem közelítette a kinti ízeket. Azóta kísérleteztem, próbálgattam, mígnem legutóbb sikerrel jártam. /Majd három napig ezt ebédeltem. Csak Mó meg ne tudja. Vesszőparipája ugyanis a "minden nap főtt étel", vagyis a "minden nap, változatos főtt étel". Még jó, hogy a pizza is annak számít!/

Az elkészítése egyszerű, és hidegen igazi frissítő, nyári fogás. Na és tápláló. Ez igen fontos. A zöldsaláták is nagyon üdítőek, de ha fél óra múlva kopog a szemem?!

A hozzávalók természetesen szabadon variálhatók, a kombinációk száma végtelen. 

Én hétvégi ételmentést végeztem a hűtőben, ennek sikere alapján /Hello, te ki vagy? Csak nem egy üveg megkezdett pesto? Légy üdvözölve a salàtàmban!/ így alakult az összetevőlista:

• 1 bögre árpagyöngy
• olívaolaj
• 1 ek. zöld pesto
• 2 gerezd fokhagyma
• fél lila hagyma
• fél zöldpaprika
• olívabogyó
• virsli
• gomba
• mozzarella
• bazsalikom
• koktélparadicsom
• fél citrom leve
• só, bors

A gerslit 2,5-szeres mennyiségű, sós vízben roppanósra főztem, majd hagytam kihűlni. Néhány csepp olívaolajat öntöttem rá, elkerülve ezzel az összeragadást és betonná kövülést.  

Egy serpenyőben, olívaolajon összepirítottam a zöldségeket és a virslit. A serpenyőbe kerülésük sorrendje a következő volt: olaj, 2 gerezd, kicsit összeroppantott fokhagyma, felszeletelt lila hagyma, kockákra vágott zöld, kaliforniai paprika, gombakockák, majd végül a virsli, ami helyett valószínűleg egészségesebb lett volna például csirkehúst sütni, na de visszautalnék a hűtőkommandóra, ami alapjaiban dől meg, ha nem használom el a felhalmozott ételeinket. Miután szépen összepirultak, rájuk is a kihűlés várt. Ezalatt felaprítottam a koktélparadicsomokat és a mozzarellát, kimagoztam és kis darabokra vágtam a fekete olívákat, és néhány levél friss bazsalikommal együtt hozzákevertem őket a már hideg gerslihez. A serpenyős keveréket szintúgy.

Az öntet 1 evőkanál pestoból, néhány evőkanál olívaolajból, fél citrom levéből és egy szupertitkos extrából, Athénből hazavillámlátogató A. barátnőm szuvenír olívabogyó patéjából állt. Ennek fekete verziójából 1 teáskanállal kevertem bele. /Egy màsik teàskanàllal pedig egyenesen a szàmba. Őrületesen finom. /  

Másnapra lett az igazi.

De elég is a könnyű nyári ételekről való mesemesketéből, mert amire most valóban vágyom, -tomboljon akár 37 fok a lakásban- az egy szelet csokoládés pisztáciatorta, vastag marcipánbevonattal. /Igazàbòl csak a marcipán miatt./ Ezért sóhajtok egyet, és megyek, eszem a fél hűtőt elfoglaló görögdinnyéből.

Tuna

Még mindig borfesztivàl-làzban égek. Gyengébb pillanatokban megpròbàlom felidèzni a -visszatekintve kritikus, de akkor igencsak -mòkàs történéseket, az "akkor még jò ötletnek tűnt"-kategòriàbòl. A feldolgozàs folyamatànak szerves rèsze a Neoton dalok dùdolgatàsa. /Màrmint a 3 àltalam ismertnek./

Biztosan emlèkeztek, hogy milyen nagy mellénnyel ùjsàgoltam a gyakorlatban megvalòsulò hedonizmusomat, a macskajajt mégis megùszva. Kedden azonban egyre aggasztòbb, has körüli fàjdalmaim lettek, amit akkor màr teljes bűnbànattal, abszolùt jogosnak éreztem. Elkövettem a lehető legnagyobb hibàt, amit egy hipohonder elkövethet: legùgliztam a tüneteimet, felàllìtottam a diagnòzist és màr làttam magamat a kòrhàzban, a Szìves bocsos hàlòingemben, orrszondàval tàplàlva. Egészen addig ettől rettegtem, amìg az orvos a kezembe nem nyomott egy műanyag felespoharat és a pesterzsébeti rendelőintézet első emeleti mosdòjànak kulcsàt. Az elméletem 100%-ban megdőlt, az ebből fakadò eufòrikus örömömet pedig nem tudtam magamban tartani, és valahogy kiszaladt a szàmon egy mondat, nevezetesen: "Jaj, de jò, màr azt hittem, hogy koplalnom kell!" Làttam az orvoson, hogy nem feltètlenül ezt a reakciòt vàrta, miutàn veseproblémàkra ìr antibiotikumot egy betegnek. /Szerencsére annyira azèrt uralkodtam magamon, hogy az internetről összetàkolt öndiagnòzist magamban tartsam./ A gyògyszer egyébként teljesen kiütött, ìgy 3 napra teljesült a vàgyam és woodstocki hippinek èreztem magam. /Néha inkàbb csak tàtogò tonhalnak./ 

Nyàri tèsztàt hoztam màra, egy igazàn egyszerűt, paradicsomos-tonhalas-olìvàs farfalline személyében, amit végtelenül felszabadultan fogyasztottam el, miutàn megmenekültem a diéta fenyegető àrnyàtòl. 

Hozzàvalòk:

• olìvaolaj
• fokhagyma
• olìvabogyò
• hagyma
• paradicsomkonzerv
• tonhal
• pasta
• friss bazsalikom
• sò, bors
• peperoncino/chilli

Olìvàbòl a kedvencemet, a fekete, magozatlan vàltozatot hasznàltuk, tonhalbòl pedig a kisebb kiszerelèsű, olajban eltett verziòt. Ha nem farfallinet főztünk volna, a spaghetti mellett voksolunk. 

Készìtsünk egy alap paradicsomszòszt, amit ezùttal ìzesìtsünk friss vagy szàrìtott chillivel/peperoncinoval. Magozzuk ki a fekete bogyòkat, aprìtsuk fel és ezt is adjuk a szòszhoz. A tonhalat csepegtessük le, majd az utolsò 1-2 percre mehet a paradicsomba. A megszokott mòdon higìtsuk pàr evőkanàllal a tészta főzővizéből, majd szedjük bele az al dentère főtt tésztamasnikat, ès 1 percig még rotyogtassuk. 

A paradicsomot illetően, nàlunk könnyedén elfogy egy étkezés soràn egy egèsz doboz, az én tànyérom ugyanis ùgy fest, hogy az élénk, rubinvörös, zamatos, édes-savanykàs szòszban ùszkàl elvétve néhàny szem tèszta. Az olaszom tànyérja ennek komplementere, vagyis tésztahalom, amely néhol piroslik.

Igen, tudom, hogy főben jàrò bűn halas tésztàra sajtot reszelni, de volt itthon még egy kis darab pecorino, na meg előre bocsànatot is kértem Mòtòl. 

Csillámpóni bevetésen

Egy horror-héten vagyok túl, nemalvással, vérnyomásemelő stresszel, túrógombóc méretűre szűkült gyomorral. A Rémálom az Elm utcában ehhez képest rózsaszín rágógumimese. Feladtam annak számolgását, hogy hányszor kívántam ezalatt, hogy "bárcsak csillámpóni lehetnék". /Vagy minimum olyan idős kislány, akinek a legfőbb bizalmasa egy csillámpóni./ Másra sem vágytam, mint egy agyzsibbasztó, görbe hétvégére. Bizton állíthatom, hogy a számból mindeddig soha nem hangzott el a 'berúgok' szó, de ez egyszer becéloztam a csillámpóni-állapotot. 

/Ó, miért nem lehettem én woodstocki hippi?! Virágkoszorúval a hajamban, a fűben ülve, ezerszínű ruhákban, szappanbuborékot fújva.../ 

A fentiek ismeretében valószínűleg zúgó fejfájással, kavargó gyomorral kellene ezen sorokat megírnom, és arra ébrednem, hogy egy tigris ül a nappaliban, de hogy ez mennyire nem így van, rögtön elmesélem!

A hétvégét Kürtön, egy kedves szlovákiai kis településen töltöttük. Ez önmagában még nem sokat mond, de ha elárulom, hogy Kürtnek mesebeli pincesora van, és mi több, évente borfesztivált is rendeznek, egyre izgalmasabb a történet, nemde? Szám szerint sorban ez volt a hatodik Kürti Borfesztivál, melynek egyik főszervezője a húgom édeskedvese, L. /éljenek a nemzetközi kapcsolatok/, aki úgy vett részt negyedmagával (!) egy nagyszabású rendezvény összedobásában, hogy közben mellékesen leállamvizsgázott. 

Szerencsére Mó ügyesen zsonglőrködött a szabadnapjaival, így semmi sem állhatott az utunkba. 

Voltak elképzeléseim a dologról, de ezt a színvonalat, tartalmat és minőséget álmomban sem hittem volna. Mint ahogy arról sem volt fogalmam, hogy mennyi munka, szervezés, átdolgozott éjszaka van mögötte. /L., nagyon büszkék vagyunk, de most már tedd le az az ijesztő hangú voki tokit!/

3 színpadon, folyamatos műsorok, előzetes szűrőn átrostált, válogatott árusok, a gyerekseregnek állatsimogató, játszóház, arcfestés. /De nem ám a "festek egy pókhálót az arcodra, és te leszel a Pókember"-színvonalon. Kifejezetten mesteri alkotások születtek./ A szervezők a környékről érkezőkre, és a pincéktől távolabb élő falubeliekre is gondoltak, félóránkét közlekedett az ingyenes fesztiválbusz. 

Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és az elmúlt évek legsikeresebb üzleti vállalkozója, a gumicsizmaárus szalmakalaposra cserélődött. 

A táj lehengerlően gyönyörű, a levegő kristálytiszta, a borforrás kiapadhatatlan. L. rokonsága hatalmas szeretettel várt bennünket, aminek elsődleges megnyilvánulási formája a bor volt. De természetesen nem lehet szó nélkül hagyni az ételeket sem, sok szeretet-összetevővel. Gulyás, házi rétes, sütemények, helyi különlegességek. Ez utóbbiakból, -legkevésbé sem szégyenlősen- a fesztiválon is kóstolgattunk. Megismerkedtünk a régi böjti édességgel, a kőtéssel, a grillezett füstölt juhsajttal, és a látványnak is gyönyörű "kúcsos" kaláccsal, melyet 9 tésztarúdból fonnak. 

/Igen, volt ott sült kolbász is. És igen, valóban sötét van a háttérben. És nem, nem volt bűntudatunk a fél 10-kor történt kolbászevéstől./ 

Minden kanyarban egy ismerős, /visszautalnék a testvérem nemzetközi kapcsolataira/ ami garantálta, hogy a Szent Grálként hordozott kóstolópohár 2 másodpercnél hosszabb ideig nem volt üres. Már több órája róttuk a köreinket a pincesoron, a 32 fokos melegben, de a csillámpóni-szintet csak nem sikerült elérni. Aggasztó volt, mert vészesen közeledett az esti Neoton-koncert, amit ugrálva-ordítva szerettem volna megélni/túlélni/átélni. Miután már fél órája ment a műsor, és én még egyetlen számot sem ismertem, kivonultunk a tömegből, leültünk egy padra. /Mondjuk nem tudom, miért gondoltam, hogy Ádám és Éva majd az általam ismert 3 db-, és a Mó által ismert 1 db zeneszámot fogja másfél órán keresztül dalolni./ Aztán egy üres pálinkásüveg aljáról /de honnan lett nekünk pálinkánk?/ kipiszkált körte elfogyasztása átlendített a holtponton és hirtelen minden szám ismerőssé kezdett válni.      

A Neotont egy retro dj követte, mondjuk a szlovák Dévényi Tibi bácsi, pöttyös labdák nélkül. Jelentem, elértem a kívánt állapotot, teli torokkal üvöltöttem a Super Troupert az Abbától /többek között/. Tisztára, mint 16 évesen. Azt hiszem, valahol a Modern Talking és DJ Bobo között adtam fel a dolgot.

Felkészültünk a legrosszabbra, már ami a másnap reggeli ébredést illeti, de semmi. Se fejfájás, se forgó gyomor. Semmi. Ennél jobb bizonyíték nem is kell a borok kiváló minőségének alátámasztására. Kettő furcsa tünetem azonban van. Nem emlékszem, hogy a hasizomláz eme fajtájával valaha is találkoztam volna már. Gyanítom, hogy a több órán át ordítva éneklésnek valami köze lehet hozzá. A màsik egy szabàlyos kör alakù, barnàslila ütődèsfolt a jobb csuklòm felett. Rejtély.

Móval reggel összeszedtük egymást, kerestünk egy életmentő kávét és tettünk még egy kört a pincesoron, ami másnap határozottan hosszabbnak tűnt.

Nem volt kedvünk hazajönni, de némileg megvigasztalt bennünket az ajándékba kapott házi vörösbor és Studentskà csokoládé, ami szerintem a világ egyik legjobbja, régi nagy kedvencem. 

Jöjjenek a fotók! /Külön felhívnám a figyelmet a legstílusosabb madárijesztőre és a legszebb kürti cicalànyra./