La prima cosa bella

Kánikula, köszönöm neked, hogy vagy! Nem, nem kaptam hőgutát, és nem beszélek félre, sőt, a bivalyerős antibiotikumot sem szedem már. De a 40 fok körüli hőmérsékletnek hála, az elmúlt időszak legtökéletesebb délutánját tölthettük el hétfőn Móval, köszönhetően annak, hogy nincs munkahelyi klíma, így délután egykor menekülőre foghattuk. Valószínűleg a legrövidebb haza vezető menekülési útvonalat választottam volna, ha a kis lakásban nem lenne ugyanaz a harci helyzet, nevezetesen, hogy nincs légkondi, csak egy rozoga asztali ventilátor, ami maximum véreresre szárítja a szemünket, de a hőérzetünkre nincs különösebb hatással. Így előrehoztuk a kora esti mozit, és a kedvenc Puskinunkban megnéztünk egy olasz művészfilmet. La prima cosa bella, mindenkinek ajánlom. Gyönyörű. Egy 8 székes teremben vetítették, nagyon családias volt. Mindig meggyőződök róla, hogy a felirat mindent elront. A poénokon-, amik egyébként intelligens, mély humort hordoztak- csak ketten nevettünk Móval, ő többet, én kevesebbet, olasz tudásunkkal egyenes arányban. Nem csoda, mert a magyar szövegezésben inkább hatott siralmasnak, sem mint viccesnek 1-1 mondat. A magyar címe (Toszkán szépség) bár köszönő viszonyban sincs az olasszal, azért arra mégis jó volt, hogy a tartalmának ismerete nélkül is vakon erre a filmje bökjek, mert Toszkánába vadul szerelmes vagyok, és bármi jöhet, ami "toszkán". /Ja, és totális kiütéssel győzött a fejemben a film régi-új betétdala a Neoton felett./

Vasárnap gerslisalátát készítettem. Először Olaszországban találkoztam vele, szerelem volt első kóstolásra. Olaszul egyébként insalata di orzo, ami valljuk be, jobban cseng, mint a gersli.  

Aztán amint hazaértünk, vettem egy zacskó -hangzatosabb nevén- árpagyöngyöt, és kipróbáltam. Nos, meg sem közelítette a kinti ízeket. Azóta kísérleteztem, próbálgattam, mígnem legutóbb sikerrel jártam. /Majd három napig ezt ebédeltem. Csak Mó meg ne tudja. Vesszőparipája ugyanis a "minden nap főtt étel", vagyis a "minden nap, változatos főtt étel". Még jó, hogy a pizza is annak számít!/

Az elkészítése egyszerű, és hidegen igazi frissítő, nyári fogás. Na és tápláló. Ez igen fontos. A zöldsaláták is nagyon üdítőek, de ha fél óra múlva kopog a szemem?!

A hozzávalók természetesen szabadon variálhatók, a kombinációk száma végtelen. 

Én hétvégi ételmentést végeztem a hűtőben, ennek sikere alapján /Hello, te ki vagy? Csak nem egy üveg megkezdett pesto? Légy üdvözölve a salàtàmban!/ így alakult az összetevőlista:

• 1 bögre árpagyöngy
• olívaolaj
• 1 ek. zöld pesto
• 2 gerezd fokhagyma
• fél lila hagyma
• fél zöldpaprika
• olívabogyó
• virsli
• gomba
• mozzarella
• bazsalikom
• koktélparadicsom
• fél citrom leve
• só, bors

A gerslit 2,5-szeres mennyiségű, sós vízben roppanósra főztem, majd hagytam kihűlni. Néhány csepp olívaolajat öntöttem rá, elkerülve ezzel az összeragadást és betonná kövülést.  

Egy serpenyőben, olívaolajon összepirítottam a zöldségeket és a virslit. A serpenyőbe kerülésük sorrendje a következő volt: olaj, 2 gerezd, kicsit összeroppantott fokhagyma, felszeletelt lila hagyma, kockákra vágott zöld, kaliforniai paprika, gombakockák, majd végül a virsli, ami helyett valószínűleg egészségesebb lett volna például csirkehúst sütni, na de visszautalnék a hűtőkommandóra, ami alapjaiban dől meg, ha nem használom el a felhalmozott ételeinket. Miután szépen összepirultak, rájuk is a kihűlés várt. Ezalatt felaprítottam a koktélparadicsomokat és a mozzarellát, kimagoztam és kis darabokra vágtam a fekete olívákat, és néhány levél friss bazsalikommal együtt hozzákevertem őket a már hideg gerslihez. A serpenyős keveréket szintúgy.

Az öntet 1 evőkanál pestoból, néhány evőkanál olívaolajból, fél citrom levéből és egy szupertitkos extrából, Athénből hazavillámlátogató A. barátnőm szuvenír olívabogyó patéjából állt. Ennek fekete verziójából 1 teáskanállal kevertem bele. /Egy màsik teàskanàllal pedig egyenesen a szàmba. Őrületesen finom. /  

Másnapra lett az igazi.

De elég is a könnyű nyári ételekről való mesemesketéből, mert amire most valóban vágyom, -tomboljon akár 37 fok a lakásban- az egy szelet csokoládés pisztáciatorta, vastag marcipánbevonattal. /Igazàbòl csak a marcipán miatt./ Ezért sóhajtok egyet, és megyek, eszem a fél hűtőt elfoglaló görögdinnyéből.