..és még bambi is kapható!

Megkaptam, amit akartam. 4 nap szabadság /+1 ráadás, ritka pozitívumaként a munkámnak/, saját ágyban alvás, madárcsicsergésre és bogárzümmögésre ébredés, pukkadásig dinnyeevés, és egy nap Balaton. 

De ne ugorjunk ennyire előre, az egész vakáció ugyanis egy kemény bemelegítő feladattal indult, a pesti lakás kifestésével, falrepedéseinek eltüntetésével. Olyannyira összehaverkodtunk a teddy henger és én, hogy egy utolsó előtti, jól irányzott mozdulattal /"Jaj, ott még maradt 1-2 paradicsomszósz folt!"/ lebontottam egy Afrikányi vakolatot. /Ne engem hívjatok segítségül, ha falfestés a feladat./

Aztán csomagolás /elsőként a bikini koppant a bőrönd alján, strandpapuccsal/, penészölő falfesték bőrünkről való leáztatása, és indulás HAZA. 

Apukám nagy kérdését, /"Mit ennétek, Kató?"/ sikerült átirányítanom Móra, nekem ugyanis két favoritom volt, nevezetesen sóskamártás, vagy spenótfőzelék, de aput mindkettővel ki lehetne kergetni az univerzumból. Mó válasza, apunál csak engem döbbentett meg jobban, ő ugyanis cigánypecsenyét kért. A kényes gyomrú olasz, aki eddig, ha egy recept pirospaprikát tartalmazott, hosszú percekig azon gondolkozott, hogy miként hagyhatná el a paprikát, helyettesítve bármi mással, ami nem az.

A döntése meglepő volt, de apunak igencsak a kedvére való. Mivel én nem kifejezetten szeretem a disznóhúst /a szalonna, az más/, ezért sertéskarajt kaptam. /A: "Katókám, milyen húsból csináljuk?" Én: "Apu, mindegy, csak ne disznóból." A:" Jó. De van itthon gyönyörű disznóhús, a legutóbbi disznóvágásból." Én: "De én nem szeretnék disznót enni." A: "Kató, hidd el, hogy nem büdös." Én: "De én... Rendben, jó lesz a karaj."/

Amiért végül az egész egy igazi, hamisítatlan, "könnyű nyári étellé" avanzsált, az nagyban a sült szalonnás-lila hagymás törtburgonya köret érdeme. Az í-re  a pontot anyukám rumos-meggyes mákos gubája tette fel. /Mó ezt is úgy ette, hogy öröm volt nézni. Kezdek félni tőle, hogy még a végén magyarrá válik a ragazzo./

Így indult tehát a hét, amit egy igazi balatoni nap követett.

A Balatonnak kivételes helye van a szívemben, és vagyunk így ezzel páran, gondolom. Egészen kiskoromtól minden nyarat Lellén töltöttünk, a Villában. Megpakoltuk a piros Zsigulit, később a Zsiga utódjait, bepréselődtünk és útra keltünk. Gyakran 3-4 család nyaralt ott egyszerre, aminek következtében az átlagos gyereklétszám 4-5 fő volt, +/- egy-két unokatesó és szomszédgyerek. Ők is állandó résztvevői voltak lellei életünknek, mert gyakorlatilag csak aludni jártak haza.   

Minden ott töltött napnak fix forgatókönyve volt. Megkésett ébredés, amit általában szintén megkésett reggeli követett. Délelőtti strand. Kora délutáni ebéd. Alvás, altatás, életkortól függően. Uzsonna, majd irány a "nagystrand", 12 úszógumival, 3 labdával, tollasütővel, és még sorolhatnám. Ráncos ujjbegyekkel, a víztől elgyengülve értünk haza. Ezt követően hosszas sorbaállás következett a fürdőszoba előtt. Vacsoráztunk, majd kicsíptük magunkat, és elindultunk az esti sétára a központba, majd le a mólóra, hogy a maradék száraz kenyereket az utolsó morzsáig megetessük a hattyúkkal. Kihagyhatatlan megálló volt a Márton cukrászda. Majd haza, lefekvés. Később a "nagyok" már maradhattak egy órával tovább, aztán haza és lefekvés. Még később kertmozi, haza és lefekvés. A csúcs, az Üvegház diszkó, haza és lefekvés. Másnap aztán minden indult előröl. 

Egészen addig, míg minden évben elérkezett a nagy nap, ami megszakította a balatonozást: jöttek a németek. A nagymama a legcsinosabb ruhánkat adta ránk, kiültetett bennünket a teraszra, az asztalon a Villa kulcsaival. Később aztán már nem jöttek a németek, a nyaraló pedig eladásra került. 

Az utolsó évek egyikében Mót is elvittem egy hétvégére, a nyaraló 123 sarkából pedig 3 napig porszívóztuk- a nálam nagyobb kort megélt ETA porszívóval- az óriásira hízott pókokat. A tó sem volt túl kegyes hozzánk, mert a Balatonlelle-Badacsony hajóutat kéz-tördelve, villámok, hullámok és szélvihar közepette tettük meg. /Majd jól becsíptünk a hegyről lefelé jövet, de ez már egy másik történet. És elég homályos./

Most viszont minden adott volt, hogy megmutassam a strandolást, balatoni módra, lángossal, ahogy kell. /Már egy hete figyelem a vízhőmérséklet-előrejelzéseket, és dúdolgatom Mó fülébe a Pancsoló kislányt./ A víz végtagzsibbasztóan hideg volt, egy idő után kellemes. /Valószínűleg  a zsibbadás okán./ A két, több éve új és avatatlan bikinimet egy óra leforgása alatt "bemerítettem". Mivel a non-stop napon fekvős semmittevés egyikünket sem hozza lázba, beszereztünk egy strandröplabdát, szigorúan a bikinihez passzoló színben. /Adjuk meg a módját, ha évente kevesebb, mint egyszer jutunk el a strandra./ Izomláz tombol a karjaimban, Mó megpirult, és nálam is észrevehető már 1-2 árnyalatnyi színkülönbség bikinivonal alatt és felett. Azért történtek rám abszolút jellemző balesetek is. A nagymamától kapott, és megbontott csomag medvecukor folyékonnyá olvadt és belefolyt a kedvenc vászontáskámba, aminek a tartalma egyesült a ragadós, fekete sziruppal. 

Nemsokára találkozom legrégebbi barátnőmmel, majd meglátogatjuk a nagyszülőket, aztán csatangolunk egyet Kaposváron. Már hiányzik. Talán most először hiányzik, amióta Pestre költöztem. Annak pedig már 7 éve.

Becsszó, a következő írásban már receptet is megosztok majd, kárpótlásképpen kettőt! Jó?

Nemsokára jövök!