2013. június 23., vasárnap

Buona domenica!

Átlépve a bűvös lélektani hatàrt és megugorva a lécet, ma először futottam vègig 3 teljes interspar-kört. Csodàk csodàja, sehol a testnevelès òràkròl ismert fuldoklàs, oldalszurkàlàs, izomgörcs. Az utolsò szakaszban még sprintelek is. /Kevésbé nagyképűen: gyorsabban szedem a lépteimet. Mert ha a futòcipőm példàul egy Forma 1-es autò lenne, valòszìnűleg utàlna 15 km/h sebességgel döcögni a pàlyàn. Na meg az életem egyéb területein tanùsìtott hedonizmusomat muszàj némi mazohizmussal ellensùlyoznom./ Bàr még mindig sokkolom a jàròkelőket /tényleg nem talàlkoztam egyetlen futòcimbivel sem/, èrkezik néhàny beszòlàs, és folyton ott motoszkàl a kérdés, hogy vajon mikor hùznak be egy tuningolt Ladàba, amiben màr amùgy is 12-en ülnek /egy, a kerület sajàtos adrenalin termelést fokozò tulajdonsàgai közül/, azért nagyon élvezem. Kitisztul a fejem, kiizzadok minden stresszt. 
 
Pénteken esedékessé vàlt egy piaci nagybevàsàrlàs, tudomàsul kell vennem ugyanis, hogy mire hazajutok /màrmint "Haza haza"/, az összes gyümölcs leérik a kertben. Létszükség beiktatni hetente minimum egy kört a csarnokban.
Zsja tippjének hàla, felkészülten èrkeztünk, fényképezővel ès üres gyomorral. Olasz napok voltak ugyanis. 
Bàr a hűtőtàskànk cipzàrhasadàsig telt, azért némi hiànyérzetet eredményezett a tény, hogy nem volt gelato. A fagylalt nélküli Itàlia olyan, mint a pirospaprika nélküli gulyàs. Kétségtelenül ők a legbőkezűbb fagyilapàtolòk. Elképzelhetetlen szàmomra olaszorszàgi làtogatàs anélkül, hogy vègigcsorogna a kezemen 1-2 pisztàcia. 
Na de nem nyihogok, mint ahogy arra koràbban màr ìgéretet tettem. Az òriàsi, frissen készült piadina amùgy is könnyűszerrel lekenyerezett és kàrpòtolt.


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése