Mót reggel elintegettem munkába, majd kihasználva a magányt és az egész napos, ruhaszárító napsütést, mostam. Az első délelőtti adag rendben lement. A második során már okozott meglepetéseket a masina, de néha szokott ilyet, nem féltünk. A ruhák ropogós-illatosra száradtak. Az a vagány gondolatom támadt, hogy belefér még egy kupac szennyes a mosógéppel töltött, napsütéses vasárnapomba. A gép a program felénél rettentően félelmetes hangokat kiadva feladta a küzdelmet. /Utólag mindig megbánom a vagánykodást./
Testvérriadó, újraindításban reménykedés (ha már a laptopnál néha beválik), sikertelen próbálkozások, büdös és forró mosóporgőz, kiborulás. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem olyan probléma, amit Apuval, egyetlen telefonhívás alatt, távirányításban megoldunk, ha véletlenül sikerül kiválasztanom 100-ból a megfelelő méretű csillagcsavarhúzót. /Ami szintén nem sima menet. A: Vedd elő a 10-est. Én: De apu, itt van vagy 30 csavarhúzó. A: Mondtam, hogy a 10-es kell. Én: Az olyan...kisebb, vagy nagyobb? A: Kata, édes lányom, ne idegesíts fel!/
Persze ezek mindig akkor történnek, amikor nincs otthon a Férfi. Mert lehet, hogy nem értene hozzá, de a jelenléte mindenképp megnyugtató ilyenkor.
A ruhákat sikerült kimentenem, majd értesítettem Mót. Bosszankodtam, puffogtam, és egyéb női hisztireakciók. Miután türelmesen végighallgatott /gondolom, a telefon túlvégén kiült az arcára az elképedt döbbenet, miközben három serpenyővel zsonglőrködött/, majd feltett egy ártatlan kérdést, ami végképp kiverte a biztosítékot. Ez a következő volt: "De MIÉRT vagy ideges?" MIÉÉÉÉÉÉÉÉRT? Aztán a következő pillanatban leesett a tantusz. Ez is a jól megszokott Mó-módszerek egyike, amit, -mint valami érzelmi lökhárítót- a csillapításomra alkalmaz. Mert tulajdonképpen miért is vagyok ideges?! Ilyenkor feltesz három egyszerű, eldöntendő kérdést, és minden dühöm elszáll. Olyan szerencsés, olasz mentalitással áldotta meg a sors, hogy nem pánikol, nem reagálja túl a problémákat, sőt. A receptorai nem is érzékelik a problémának az olyan helyzetet, amire nekem közben három vészforgatókönyv-variációm is akad.
Vannak még praktikái. Kifejezetten szívdobbantó érzés hétfőn reggel, friss csokor virágra ébredni. /Csak tudnám, hogy hol szerez vasárnap, éjfél körül vágott virágot?! Az biztos, hogy két, olasz akcentussal elhadart magyar szó után mindenkit levesz a lábáról, na de../
A social network hatalmában bízva kiírtam egy segélykérő üzenetet a fészbúkra. Vagy mindenkinek soha el nem romló mosógépe van, vagy rossz tapasztalatai a szerelővel, válasz ugyanis nem jött. Legnagyobb megdöbbenésemre a nagymamám, 200 km távolságból, öt perc alatt szerzett nekünk Pesterzsébeten működő szakembert. 2 telefonjába került. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de állítom, hogy hatékonyabb és kiterjedtebb kapcsolatrendszere van, mint bármelyikünknek a fészbúknak köszönhetően. Ha most azonnal -
megmagyarázhatatlan okokból- szükségem lenne mondjuk 50 tojásra, akkor 1) vagy megsürgetné a saját tyúkjait és holnap reggel vonatra ülve felszállítaná nekem, vagy 2) három telefonhívással megtalálná Pesterzsébet legtöbbet tojó tyúkját. A legaktuálisabb, megosztható ételötletem, a hétfő esti borongós időjáráshoz tökéletesen illő "Nostro ragú", de azt egyszer már elmeséltem, másrészt ebben a bejegyzésben nem is férne el más recept, mint egy a nagymama klasszikusai közül. A kedvencem.
/Ja, mert ha a kis unokája receptet szeretne, akkor ő tollat és papírt nem kímélve az összeset leírja neki, egy délután leforgása alatt, kockás papírra./
Aludttejes prósza
Hozzávalók:
- 2-3 doboz kefír /Mama biztosra ment. Tudta, hogy nem fogok tejet altatni./
- 2-3 dl tej
- 3 tojàs
- 1 kk. só
- "annyi liszt, hogy keményebb legyen, mint a palacsinta tészta"
- zsìr, a tepsi kikenéséhez
- tejföl
- lekvár / reszelt krumpli
Zsírozott tepsibe - "fontos a fagyott zsír'"- öntjük a massza felét, lekvárral és tejföllel meglocsoljuk (ha hisztek nekem, a kajszi a nyerő), "de ne túl sokat, mert a lekvár leéghet a tepsiben". /Nekem pont ezek a kedvenc részeim./
A fagyott zsír lehet, hogy nem túl szimpatikus és legkevésbé sem reform, viszont mama a lelkemre kötötte, hogy nehogy olajat használjak. Az egyetlen kompromisszum, amibe belement, a szilikon sütőlap használata.
A tészta másik felét Mama mindig sósan készíti, krumplit reszel bele. Tejföl arra is menjen, majd sütőben, kb. 200 fokon pirulásig sütjük. Legjobb forrón. Tudom, hogy fájni fog a gyomrom, de Mama módszere /pálinka/ majd megoldja ezt a problémát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése