Sóvárgás

Írtam egy listát a nyárral szembeni elvárásaimról. Szólok, nem túl hosszú. Az utóbbi 2-3 év, igazi nyaralás nélkül, vizsgákkal, vagy a változatosság kedvéért munkával töltött nyara megtanított az alázatra és a beosztásra.

Voilà:

• hazajutni vidékre, a szülői házba
• behűtött görögdinnyét enni, naponta legalább háromszor, pukkadásig
• minimum egyszer látni a Balatont és felavatni végre a 2 éve érintetlen bikinimet
• a szabadban szalonnát sütni, a lecseppenő zsírját fehér kenyérrel felitatni
• meglátogatni Orchídeát, a lólányt és lovagolni újra
• nagypapával egrest és fekete szedret szüretelni a kertben
• (bugyuta női magazinok szerint) királynői és arisztokratikus (valójában ijesztő és sápadt) fehér bőrszínemet pár árnyalattal mélyíteni /a "lebarnulás" szót véletlenül sem használom, esélytelen/
• annak teljes tudatában, komótosan nyújtózkodva felébredni egy nyári szombat délelőtt, hogy nem aludtam el, és tényleg hétvége van

Azt hiszem erre vágyom, igen. Máson sem jár az eszem, napi 8 órában a 35 fokos irodában, majd 3/4 óra, olvasztó bkv-zás után, a hasonló hőmérsékletű lakásban.

Addig is iszogatom a levendulás limonádémat, és futok. /A futócipőm talpán itt-ott már észrevenni, hogy használatban van./ Igyekszem aktívan eltölteni az időt, elérhetetlen távolságban lebegő szabadságomig. Valamint keveset nyihogni, mert tudom, hogy Mó nehezen bírja. Mind a nyihogást, mind a szabadságvárást. De legfőképp a hőséget.

Vasárnap például ellátogattunk a már említett DIP Design Vásárra, ahol /az aktivitás jegyében/ elköltöttem a havi költőpénzkeretemet. /Ja, hogy az már a futócipő vásárlásnál kimerült volna?! Tényleg./ De abszolút szükséges, gyönyörű és hasznos dolgokat vásároltam.

Aki most lemaradt, a legközelebbire mindenképp látogasson el, csupa tehetséges és kreatív alkotó, és csodás műveik. Íme néhány -megkérdőjelezhető minőségű, telefonos- fotó, nem kis elfogultsággal, főként a Zoe Phobic standról. /Majdnem STRANDot írtam, miközben letöröltem egy izzadságcseppet a homlokomról./ 

A világgal ellentmondásban, magammal pedig teljes összhangban most épp egy jó nagy tál, gőzölgő risottóra vágyom, a szombatiból, mert nagyon jól sikerült. /Igen, gőzölögjön csak, mint az aszfalt odakint, minden mindegy alapon. Az elmúlt nyarat például "végigsztrapacskáztam", ami valljuk be, hogy leszámítva az igen parányi fehérje-összetevőt (juhtúró), nem egy könnyű és tipikus kánikulaétel. Szeretném egyszer megtapasztalni, hogy milyen az, amikor az embernek a meleg miatt nincs étvágya. Ezt is felveszem a fenti listára./ 

Az alaprecept, a risotto parmigiana már megosztásra került, nevezzük ezt a továbbfejlesztésének. 

Cukkinis, baconos, juhtúrós risotto

Hozzávalók 2 fő részére:

• rizs (arborio / carnaroli/ vialone nano)
• 1 kis fej hagyma
• olívaolaj és vaj
• 1 kisebb cukkini
• pár szelet bacon
• parmezán
• 1,5- 2 l zöldség alaplé
• juhtúró
• friss bazsalikom
• 1-2 pohár fehérbor
• só, bors

A különbség a parmezános verzióhoz képest csupán annyi, hogy a megpirított hagymára nem egyből a rizs, hanem előbb a kockázott bacon, majd a felaprított cukkini megy. Kis párolás-együtt pirítás után mehet a rizs, és a többi lépés már megegyezik. Egyetlen kivétellel. Tálaláskor tegyünk a tetejére pár kanál friss, aprított bazsalikommal, és frissen őrölt borssal elkevert juhtúrót. Mivel ez utóbbi elég sós, bánjunk csínján a sózással a főzés során.