Tehát így állunk! A hőmérséklet egyik napról a másikra 10 fokot nő/csökken. Az elpakolt átmeneti ruhákat sorra rángatom elő a szekrény mélyén pihenő zsákokból. Hétfőn még nem győzünk vetkőzni, kedden már kabátért kiáltunk.
Ludwig úr, a hörcsög kifejezetten örül a lehűlésnek. Szegény, a nagy melegben csak piheg naphosszat és 300 apró levél rukola sem lenne elég, hogy oltsa a szomját.
Bár vállalom, hogy télen jobban csípem a hideg kosztot, nyáron pedig a forró ételeket, de amikor az ember június végén didereg a lakásban, az az ilyen alapvetéseket is fenekestül forgatja fel.
A recept, amit mára tartogattam, a minestrina, minestrone kistestvére. Egy leves, ami az ismertetett időjárási viszonyokhoz tökéletesen passzol, és amit gyakran készítünk itthon. Tesszük ezt annak ellenére, hogy Mó már gyakorlatilag az első randevúnkon tudatta velem, hogy az olaszok akkor esznek levest, ha betegek. Ezt hamarosan testközelből is megtapasztaltam, történt ugyanis, hogy írországi kalandunk során, egyik reggel rettenetes hányingerre ébredtem, ami csak nem akart csillapodni. Maradék erőmmel igyekeztem meggyőzni Mót, hogy talán jobb lenne, ha aznap nem találkoznánk, /a bimbózó kapcsolat kezdeti fázisában egy holtsápadt szellemmel tölteni az estét...nos jobban örültem volna, ha legurít egy Guinnesst valami pubban az olasz barátaival/ de ő munka után bevásárolt és beállított hozzám két telepakolt zacskó élelmiszerrel. Álltam a konyhában, a piros, kiskutyás flanelpizsamában, labilis gyomorral, és arra gondoltam, hogy vajon ennyire félreértettük volna egymást, amikor ecseteltem a telefonban, hogy mit érzek? Elkezdett kipakolni a zsákokból. 2 csomag húsos tortellini, leveskocka, vaj, kenyér, szeletelt ömlesztett sajt. Vártam, hogy majd biztosan előkerül valami ropi és egy csomag főzni való burgonya, de nem így történt. Mó azonnal nekilátott a vacsoránknak. Nem volt energiám újból elmesélni, hogy nekem márpedig a gyomrommal van probléma, a gyomromnak pedig garantáltan a vajjal és az ömlesztett sajttal lesz, hogy a húsos, töltött tésztáról ne is beszéljek. Csak egy halvány kísérletet tettem, de visszaküldött az ágyba, és mondta, hogy szólni fog, ha elkészült, és higgyek neki, ez majd meggyógyít. Sakk matt helyzet, nem volt erőm hadakozni, sem kétkedőn felkacagni, beletörődtem a sorsomba. /Mindazonáltal rendesen levett a lábamról az aggódásával és gondoskodásával. Az amúgy is örvényként kavargó gyomromnak mit számított már néhány repkedő pillangó?! /
A fent felsorolt alapanyagokból, pár perc alatt kábulatosan finom levest főzött. Aznap végre megmaradt bennem valami.
2-3 havonta készítünk levest. Nagy lábosban, több órán át főzve, telepakolva zöldségekkel, hússal, és -ha Mò meg akar lepni, akkor egy- nagy marhalábszár csonttal, velős pirítóshoz. Merthogy ez az olasz mostanra már nem csak akkor eszik levest, ha beteg.
Általában kétféle karriert futnak be a leveseink, az első hagyományos /nevezzük magyarnak/ húslevesvacsora után. Risottohoz használjuk, másnap minestrina lesz belőle. Ez utóbbinak számtalan fajtája létezik, a mi verziónk úgy szól, hogy a forrásban lévő levesbe egy kis kocka vaj társaságban belepottyantjuk a tortellinit / capellaccit, majd a főzési idő előtt 1-2 perccel beleteszünk néhány szelet ömlesztett sajtot és pár reszelés parmezánt, majd elkeverjük. Ennyi. Persze használhatunk tetszés szerinti bármilyen tésztát, illetve frissen főtt húsleves híján megteszi a leveskockás verzió is, bár fényévekben mérhető a különbség.
Természetesen ép gyomornak ugyanolyan jót tesz, mint a hányattatott sorsúnak. /Igen, azt hiszem megtaláltam a tökéletesen ide passzoló szót./
Kompromisszumos megoldásként ez volt például a legutóbbi, magyar-olasz, nagycsaládos karácsonyi vacsoránk első fogása, amiből a húslevesszerető magyar nagyszülők éppúgy repetáztak, mint a tésztakedvelő olasz oldal.
Talán majd a lelkemre is felszabadító hatással lesz. Nem vagyok valami jó passzban. Ha tudnám, hogy merre van a Fene, egy laza mutatóujj-lendítéssel megmutatnám az irányt néhány embertársamnak. /Valòjàban tudom, de nem vagyok elég bàtor./
Megyek futni. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése