Veszettül szeretem a paradicsomot. Minden formájában. (Egyetlen kivétel van: nagyanyáink paradicsomlevese, a jó öreg, betűtésztás. Az valahogy nem megy.)
Szinte minden nap fogyasztom is, legyen szó fokhagymás, balzsamecetes, olívaolajos paradicsomsalátáról, paradicsomos tésztáról, vagy csak simán, felcikkezve, sóval. Mò pontosan tudja, hogy ha pizzàt készìtünk, dupla mennyisègű paradicsomszòszra lesz szükség, mert a pizzàra jò, ha a fele odaér..
A paradicsomok Gombòc Artùrja vagyok. /A paradicsomoké IS./ Jöhet a fürtös, a piros ès sàrga koktèl, a méregzöld szilva, a zegzugos ökörszìv, a mézédes san marzano, a hosszùkàs datolya, és persze nagymama kertjébol, a 'semmihez sem foghatò'.
Màr maga az elnevezés is szìvet gyönyörködtető, elèg, ha csak a 'paradicsom' édeni jelentésère, vagy az olasz pomodoro kifejezèsre (Pomo D'oro = aranyalma) gondolunk.
Egyetlen vàgyam van, ha majd egy toszkàn kis faluban èldegèlünk, -màr leszàmìtva magàt a tènyt, hogy Toszkànàban éldegélünk-, szeretnék sajàt termesztésű paradicsomot. Pàr bokrot a terrakotta szìnű hàz tövében. Felicità.
Egyik nagy sláger itthon a bruschetta. Bármikor képes lennék elrágcsálni 1-2 szelet fokhagymás, pirított- és paradicsommal jól megpakolt szelet kenyeret. Nem tudom megunni, Mó nagy bánatára. Nem a fokhagymaszag a gond, ahhoz màr hozzàszokott. Nehéz beadagolni egy tettrekész, kìsérletezo kedvű szakàcsnak, hogy együnk inkàbb felturbòzott piritòs kenyeret az àltala megàlmodott borjùsült helyett.
Nem kell hozzá más, csak pár paradicsom, tiszteletet parancsoló mennyiségű olívaolaj, bazsalikom, só és bors. Paradicsom kockàz, fokhagyma aprìt, olìvaolaj löttyint, megsòz, megborsoz, bazsalikomot ràszòr és àllni hagy. Legoptimàlisabb a pàr òra hűtőben pihenés, fogyasztàs előtt.
Ha nagyon türelmesek ès precìzek vagyunk (velem ellentétben), leforràzhatjuk a bemetszett bőrű paradicsomokat, majd lehùzhatjuk ròla, ezt követően pedig kimagozhatjuk. Szerintem az utòbbi teljesen felesleges, egyrészt èn kifejezetten szeretem a kis zselés magocskàkat, màsrészt ez garantàlja a megfelelő mennyiségű levet, amivel aztàn megkìnàljuk a piritòst.
A kenyèrszeleteket locsoljuk meg olìvaolajjal, majd mehet a sütőbe, pirulàsig. Grillràcson is nagyszerű. Fokhagymàval àtdörzsöljuk.
De a teljesség kedvéért,- és egy kicsit elkanyarodva az aranyalmàktòl- elmesélek még két tovàbbi megoldàst bruschettàra. Az első az ùn. toszkàn bruschetta, csirkemàjas feltéttel. Kèszìtünk egy pirìtott zöldséges alapot, felaprìtott hagymàbòl, zellerszàrbòl és répàbòl. Mehet rà egy kis sűrìtett paradicsom, majd a megtisztìtott csirkemàj. Sò ès bors, természetesen. Fehèrborral meglocsoljuk, majd egy kis hùs-vagy zöldséglèvel is felöntjük ès jòl összefőzzük. Ezt követően összeturmixoljuk, figyelve arra, hogy egy kissé darabos maradjon. A legvégén szòrhatunk bele egy kis petrezselymet.
A "harmadik nr 1." a vargànyàs vàltozat. A felkockàzott vargànyàt vaj ès olaj keverékèn megpirìtott hagymàra szòrjuk. A vargànya szintén megèrdemel egy kis fehèrborzuhanyt és friss petrezselymet. A különbség az előzőkhöz képest annyi, hogy a gombàs verziònak nagyon jòt tesz, ha a kenyérre kerülése előtt, a szeleteket megszòrjuk parmezànnal, és ìgy pirìtjuk meg. Ezt követően ràhalmozzuk a kenyérre az illatos keveréket.
Könnyű előételnek, vagy vacsoràra felvàgottakkal, mozzarellàval perfetto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése