2013. április 15., hétfő

Vásárnap


Végre egy hétvége, amikor mindketten szabadok voltunk, és kettesben tölthettünk. Nem sűrűn van ilyen, úgyhogy megbecsüljük. 
Szándékosan elkerülve a kuponos őrület Mekkàit, a túlzsúfolt bevásárlóközpontokat -hála az időjárásnak- nagy részét szabadban töltöttük. 
Meglátogattuk adoptált tapírgyerekünket, Gézát az állatkertben, majd a WAMP felé vettük az irányt. Mint megtudtam, a design vásárnak mostanában a Váci1 (szerintem 'soha meg nem nyíló') üzletház ad otthont, minden vasárnap, más-más tematika alapjàn. Ez alkalommal 'fashion' témakörben. Egy veleszületett divatmániás olasszal pedig mi sem szórakoztatóbb program?! Valahogy a vérükben van a szépérzék, a stílus és a divat, kortól és nemtől függetlenül. Külön örömmel tölt el, amikor Mó vitathatatlan minőségű olasz designerdarabjait kiütik a gardróbból a magyar tervezők munkái. (Előre is elnézést kérek azoktòl, akinek semmi újat nem mondok a következő sorokkal, mert már meglátogatták a WAMP-ot.)

Csodás dolgokat láttunk és eszméletlen kreatív alkotókat ismertünk meg. Merthogy ez is nagy különbség a viszonteladónál megvásárolható portékához képest: személyesen a készítőtől kaparinthatjuk meg azt, egy kis betekintést nyerve a kulisszák mögé. Nos, tegnap én olyannyira betekintettem, hogy -többek között- egy szupervidám, újrahasznosított újságpapírból készült karkötővel távoztam. A mű nagyon kedves készítője azt állította, hogy töntkretehetetlen, elronthatatlan. Ez varázsige volt a füleimnek. Olyan fülek gazdájának, aki egy pillantásával elront, leblokkol, felrobbant, széttör, elporlaszt bármit.. (lásd habverő. A családom bizonyára számtalan más és meghökkentő példával szolgálna.) Visszatérve a fenti összehasonlításhoz, igazán kellemes -és nem elhanyagolható- pozitìvum továbbá az is, hogy tervezői áron tehetünk szert mindenre.
Szerelembe estem Phaidra màrka fürdőruháival. Olyan gyönyörűek, hogy nem is tudom, le lehet-e szimplán "fürdőruházni" őket. A vásárlásig azonban nem merészkedtem el, mert sajnos az elmúlt két év gyakorlata azt mutatja, hogy ha újat veszek, biztosan nem jutok el a strandra. Azaz 2 forró és irodában töltött nyár, 2 vadiúj, avatatlan fürdődressz a mèrlegem.

Külön fénypont volt a gasztro-részleg, talán ott időztünk a legtovább. Igazi ínyenc különlegességekre lehet bukkanni, ezek közül személyes kedvencem a chillis vajkaramella volt. De a kézműves csokoládéktól a teakülönlegességeken át a lekvárokig nagyjából MINDEN kapható és megkóstolható. 
Mó valószínűleg észrevette a gyermeki csillogást a szememben, miután kipróbáltuk a fent említett, könnyfakasztóan erős édességet, mert meglepett egy zacskóval belőle. Receptre írnám fel minden szomorú embernek, mert utána csak úgy röpködnek az endorfinok! A vacsoránkhoz is vásároltunk egy apróságot, méghozzá a "kicsi a bors, de erős"-kategóriából: füstölt, egész chillipaprikát, ami igazán egyedi ízt adott az AOP- vacsoránknak. Egyedit és megismételhetetlent. Úgy döntöttünk, hogy jobb helye lesz a füstös ízű fűszernek legközelebb pl. egy bográcsgulyásban.
A kiállítók színesebbnél színesebb standjai között andalogva (valójában egy óriási és félig üres papírzacskóval verekedtük át magunkat mindenen és mindenkin) -képzeletben- csodás kerámiatálkákkal töltöttük fel álmaink konyhájának polcait. 
Mindenkinek ajánlom. Igazán kikapcsoló, üdítő és inspiráló vasárnap délutáni program. 

(Én legközelebb egy lakattal zárható pénztárcával megyek, aminek a kulcsát előzetesen lenyelem.)



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése