Primavera?

Tegnap, 17:00-kor megérkezett a tavasz. Nem, nem a meteorológiai, az múlt pénteken jött, és 1 napig tartott. Azóta nyár van.

Az én időszámításom szerinti tavasz a világ leggyönyörűbb tavaszi kabátjának átvételével köszöntött be. Ágó újabb remekműve, és nem csak olyan, mintha rám öntötték volna, hanem ezt valòban rám öltötték. Nagyon vagány, egyedi és az első kabát, amiben nincsenek terminátorvállaim. Olyannyira csak az enyém, hogy a cipzárját is én járattam be ma reggel, Ágó tanácsára szappannal, aminek következtében problémás bőrre való kézműves szappan illatú kondenzcsíkot húztam magam után a városban. Hogy a megszáradt és lehulló szappantörmelékekről ne is beszéljek. /Lehet, hogy valamit nem jól csináltam./ A 23-as buszon zsebeltem be az első elismerő tekinteteket, és bár a 23-as busz tipikusan az a hely, ahol jobb észrevétlennek maradni, ezeknek a pillantásoknak most kifejezetten örültem. Mindenesetre a tàskàmat a szokàsosnàl erősebben szorìtottam magamhoz.

Konkrét vészforgatókönyv van kidolgozás alatt a fejemben arra az esetre, ha netán 3-4 fokkal megemelkedne a hajnali órák átlaghőmérséklete és a kabátom elvesztené létjogosultságát. Végtelenül hàlàs voltam, hogy ma délutàn beborult az ég.

A minap egy kereszteződésben álldogálva a következő üvöltés jött ki egy piros lámpánál várakozó furgonból: "A dzsekid mentette meg az életedet, Tündérke!" Tündérke a furgon előtt álló, dübörgő Harley-n ülő, igencsak erős testalkatú, kopasz úriember volt, egyébként. Na, az én kabátom is biztosan életet mentene, ha ebbe a helyzetbe kerülnék. Csak én Vespán száguldanék. Almazöldön. 

/A szupertehetséges Ágóról és gyönyörű Zoe Phobic ruháiról most szándékosan nem írok, és bár nagyon vissza kell fognom magam, mégis egy későbbi bejegyzést szeretnék szenteli nekik. Már ha egyetlen iromány elegendő lesz../ 

Ha már tavaszi kabát, jöjjön egy tavaszi vacsora! (Belátom, ez elég gyenge volt, de szerda van, a hét legközepe, nézzétek el.)

Hideg tésztasalátára gondoltam, aminek végtelen számú verziója létezik, rajtunk àll a dolog. Mi általában pennéből, farfalléből (közönséges nevén masnitészta), vagy hasonló típusú tésztákból készítjük. Miután kifőtt a pasta, szétterítjük egy tepsiben, vagy nagyobb tálban, olívaolajjal meglocsoljuk, és hagyjuk kihűlni. A belevalóknak tényleg csak a fantáziánk szab határt. Miután kihűlt, mehet bele koktélparadicsom, mozzarellagolyók, olívabogyó, pirított gomba vagy cukkini, illetve bármilyen zöldség. Nagyon finom például előzetesen leforrázott, de még ropogós spárgával. Létezik tonhalas, vagy garnélás verzió is. A fenyőmag sem rontja el. Jó alkalom a tésztasaláta készítése arra, hogy felhasználjuk a hűtőben felhalmozódott maradékokat, megelőzve a bűntudatot, amit az étel kidobása okozna. Így karikázunk bele néha virslit, ami nem túl autentikus, de mindketten szeretjük, és sokszor van is otthon. Fűszerezését tekintve a só és bors mellé jól illik hozzá a friss, aprított bazsalikom, vagy menta. Nagyon finom és letisztult az ízvilága, ha fogyasztás előtt csak olívaolajjal öntözzük meg, bőségesen. De ha öntetet szeretnénk rá, keverjünk össze olívaolajat, balzsamecetet és egy kevés mustárt. Biztosan a "nagykönyvben" szerepelnek a pontos mennyiségek is, én csak érzésre, és Mó instruálására öntögetem össze őket, sűrűn kóstolgatva. 
Krémesìtés gyanànt a pesto is tökèletes vàlasztàs lehet.

Mó szerint pár óra kell a hűtőben, hogy összeérjen, de én nem értem, mi gond lehet abból, ha azonnal behabzsoljuk..