Visszatérés az "édenbe"

Visszatértünk a nagyvárosba. Jaj, de nem hiányzott! Mostanában nem vagyunk jóban, Budapest és én. Vannak ilyen időszakok. Amikor nehezen toleràlom, hogy csípi a szmog a szememet és hetekig nem tudok friss levegőt szippantani, amikor egy nap öten eltaposnak és lelöknek a metróról, vagy amikor hullafáradtan esek haza, és a tömegközlekedés sem könnyíti meg a helyzetemet. (Kivéve persze, ha a "bkv-s" kabát van rajtam.)

Pénteken, hazafelé még mindent hó borított és/vagy szakadt az eső, de magàt az utat gyorsan túléltük. Nézelődtünk és felelevenítettük Móval a Zöld erdőben jártam c. örökzöldet. 

Visszafelé már jóval ijesztőbb volt a helyzet, ugyanis a sínpáron kívül -amin a kanyarban erősen bedőlő vonat egyensúlyozott-, csak a bokrok és fák csúcsa látszott ki a vízből. Szegény őzik! Azért szerencsére sokat láttunk. Mármint őzit és nyulat, meg mindenféle vadat. Mindig őket lessük, ezzel ütjük el három óra jelentős részét. Amúgy is csodás helyeken kanyarog a vonat, és kell is ez a kikapcsoló bámészkodás, a budapesti betontenger és szmogfelhő előtt és után.

A visszaút mindig kalandosabb, a szó nem feltétlenül pozitív értelmében. Mindig van pár régi ismerős, akinek a földszint már három emelettel magasabban van, aki valahogy, egyszer csak nem ismer meg és nem pazarolja az energiáit a visszaköszönésre. No problem. (Mó szerint a bkv-s dzseki miatt van.)

Aztán ott vannak, akik elfoglalják a helyedet, majd eszük ágában sincs visszaadni, mondván, hogy az ő helyükön is ül már valaki. Lehet, hogy én vagyok ilyen kis naiv, de lenne egy kérdésem. Miért nehéz összehangolni az ember agyában azt a 2 pirinyó információt, amit a HELYjegyen, illetve a székek felett található számok mutatnak? Jelen esetben az illető még hozzátette, hogy "szerintem felesleges a számokat nézni, mindenki oda üljön, ahol helyet talál." Mondod ezt úgy nyuszikám, hogy a helyemen ülsz.. Kár, hogy ilyen és ehhez hasonló frappáns gondolatok mindig csak később jutnak eszembe, amikor harmadjára pörgetem le magamban az eseményeket../Nem baj, csak idő kérdése és egyszer majd én is dörzsölt nő leszek!/ Mó még egy kicsit harcolt a helyekért, de aztán sikerült kivonszolnom a kocsiból, át egy másikba, még mielőtt minden mediterrán temperamentumát rázúdította volna szegény helybitorlóra. 

Somogy megye legelő őzeinek leltárba vétele kb. 40 percre terelte el a figyelmünket a 38 fokra felfűtött kocsiról, aztán elkezdtük érezni az izzasztó hőséget. Képzeljünk el egy konzervdobozt a 40 fokos nyárban, amiben a változatosság kedvéért pirosra pirult paradicsomok üldögélnek a szardíniák helyett.. Ezen a ponton végtelenül hálásak voltunk, amikor a konzervdobozunk begurult az állomásra, és a nyárból újra a télbe érkeztünk meg. 

Na, de még mielőtt úgy tűnne, hogy panaszkodom, első áprilisi bejegyzésemnek ezen az abszolút nem ideillő pontján, hadd osszam meg az egyik tavaszi kedvencemet, a tojásos nokedlit, ahogy Dédimamánk ránk hagyta. 

Lehet, hogy sokak ìgy készìtik és nem lesz ùjdonsàg, de aki esetleg még nem-, vagy nem ìgy ismeri, érdemes kipròbàlni. Ha nem ìzlik, hozzàm elhozhatja a maradékot. Nem pénzvisszafizetési garancia, de jòl hangzik, nemde?

Gyakorlatilag pörkölt alapot készítünk, azaz lereszeljük a vöröshagymát, amit olajon kezdünk pirítani, megsózzuk, majd lehúzzuk a tűzről és rászórjuk a pirospaprikát. Mehet vissza, bár már alacsonyabb lángra. Folyamatosan, kevés vizet adagolunk hozzá, egészen addig, míg a hagyma elolvad és egy krémes alapot nem kapunk. Ekkor ráöntjük a felvert tojásokat és rászedjük a nokedlit, amit egész gyakran készítünk Móval, ez ugyanis az egyik magyar kedvence. (Gondolom, nincs meglepetés, ha elárulom, hogy az egyensúly kedvéért, általában olaszos raguval készítjük! De üresen, vajon megpirítva is rajong érte.) 

A tojásos verziónak a saláta természetesen elengedhetetlen kísérője. 

Az arànyokròl, mennyiségekről ennél a receptnél sem tennék emlìtést, maradjunk inkàbb az "ìzlés szerintben". 

(A mellékelt fotó tökéletes iskolapéldája annak, hogy miként NE fogjuk a kést, miközben szeletelünk. A "mutatóujjtámasz" ugyanis tilos. Én is csak akkor használom, ha Mó nem látja. Ha észreveszi, kezdetét veszi a véget nem érő szeletelési gyakorlat. Akàr századszorra.

 

Rohanok, várnak a vezeklő tornagyakorlataim.