Game over

A tegnapi volt az utolsó pizzám "prosciuttino" nélkül, chinottoval. Ismeritek a chinottot? Kólaszínű, furcsa ízű olasz üdítő, pizzához kötelező! Olaszország-íze van.. (Függőség nr.4) 

 

Véget vetettek a "böjtömnek" (talán inkább böjtölgetésemnek), nekilátok számot vetni. 

/A böjtgyilkos Apu volt, aki közölte, hogy megfuttat az esőben, ha az otthonunk ajtaján való belépéssel egyidejűleg nem vetek véget a húsmentes időszaknak, Anyu ugyanis baconbe göngyölt kacsmájat sütött, baconbe tekert gombával./ A vége előtt így kényszerültem rövidre zárni a dolgot.

Muszáj leszögeznem, amit már a legelején is: csak egy dologban hasonlított a 40 napos nagyböjthöz, a hús elhagyásában. (Igen-igen, eleinte még az édesség száműzése is ringbe szállt, de technikai kiütéssel győzött a függőség.)

/Csak egy kis kitérő, a jobb érthetőség kedvéért:

3-4 éve koromból van egy magnófelvétel, amin a következő párbeszéd hangzik el:

A: "Kislányom, mit kérsz?"

Én: "Csokit kéjek, az jó!"

A: "Nem kérsz gyümölcsöt?"

Én (egyre indulatosabban): "Csokit kéjek, az jó. Meg CUKOJT."

De volt ott még "tújó judi" és társai.. Így kezdődött minden. /

A böjt eredeti, lelki vonatkozásait abszolút mellőzve, elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mit jelent az amúgy is elég gyengécske szervezetemnek, ha nem kap húst 2 hétig.

A legmegdöbbentőbb, amit megfigyeltem, hogy kicsit sem hiányzott. Nem voltak elgyengülések, sem édes kísértéseket követő bűnbeesések. Ellenben rákaptam a tonhalra és a főtt tojásra.     

Kétségtelenül nem lett belőlem vegetáriánus, Mó és Apu kezelésbe is vennének. De lehet, hogy a jövőben kevesebbet eszem majd különböző "denemtudodmivanbenne!"- felvágottakat, és többet gondolok az "hústermelés ökológiai költségességére" (köszi Wikipédia!) Mindenféle fórumon utánaolvastam a húsmentes életnek, annak összes előnyével és hátrányával együtt. Valószínűleg ezek markánsan csak hosszabb időtávokban mutatkozhatnak meg, mert nálam gyakorlatilag se hírük se hamvuk. Pedig azt gondoltam, hogy olyan lehet ez, mint a fogyókúrák esetén: az első hetekben látványos a változás az elraktározott víz eltávozása miatt, aztán később belassul a folyamat. Lehet, hogy itt ellentétes a dolog.      

Nem lett fényesebb a hajam, sem erősebb a körmöm. A bőrömről ne is beszéljünk. (A késésben lévő meteorológiai tavaszt megelőzve ugyanis rügybe borult a vidék...) A közérzetemben sem vettem észre semminemű változást, sőt az energiáim sem sokszorozódtak meg. (Talán, mert meggyőződésem, hogy ahhoz két hét egyfolytában alvás sem lenne elegendő.)

Valahogy idén a főböjtölő kollegina is sokkal jobban bírta, sőt, ha időnként nem sorolt volna fel egy egész étlapnyi húsfogást egy levegővétellel- még azt is mondanám, hogy egész kiegyensúlyozott volt. Gratulálok B! [Következő terve egy édességmentes hónap. Nos, ne haragudj B, de ezúttal nem ígérhetek semmit.] 

A hímes tojások már pihennek a hagymahéjak között. Évek óta így készítjük, éljen a természetesség! Általában kiszanált harisnyával szorítjuk a felületükre a különböző leveleket, virágokat. Idén csipkével is megpróbálkoztunk. Reggelig pihennek a vörös lében. Meglátjuk, hogy lesznek-e csipkés tojásaink!

Most megyek, ingerel Apu kövesztett sonkájának az illata. (Amit persze szigorúan holnap kóstolunk majd meg. Persze.)

Jó készülődést!