Parmigiana di melanzane

A lustálkodós szombatot tevékeny vasárnap követte. Dacolva a hideggel kidugtuk az orrunkat, szellőztünk, bevásároltunk, beiktattunk egy lazàbb kultùrprogramot is, majd a nap fénypontjaként főztünk. 

Szeretem a padlizsánt. Minden formában. Tésztában, pizzán, rántva, grillezve, vagy krémsajttal töltött padlizsántekercsként. Hogy a màrtogatòs krémről meg ne feledkezzek! Egy időben a görög moussaka volt az abszolút kedvencem. Mígnem Mó révén megismerkedtem a Parmigiana nevű, olasz testvérével. Valójában nem is egyenesági rokonok. Sőt, inkább csak messzi unokatestvérek. Ez is rakott étel, de hiányzik belőle a húsos ragú, ilyenképp jól illeszkedik a böjtömbe.

Eredetileg a lisztben megforgatott padlizsánkarikákat bő olajban hirtelen kisütjük, majd paradicsomszósszal és mozzarellával rétegezzük.

Mi tegnap, a 46 négyzetméterünkből soha ki nem szellőztethető, tömény olajszag elkerülése és a könnyebb emészthetőség érdekében (elvégre böjt van) másik oldaláról közelítettük meg. Mó a varázskésével meghámozta a padlizsánokat (ő ragaszkodott a héj eltávolításához, én kifejezetten szeretem), majd kb. fél cm-es vastagságú, hosszanti szeletekre vágta a tojásgyümölcsöket. Lesózta, majd miután kiengedte a levét (a padlizsàn, nem Mò), papírtörlővel leitatta a nedvességet róluk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe fektettük a szeleteket, olívaolajjal megkenve. Majd irány a 200 fokra előmelegített sütő, 20-25 percre, pirulgatni.

Ezalatt én elkészítettem a paradicsomszószt, amit a tiramisu krémjéhez hasonlóan, simán elkanalazgatnék egymagában. Amikor paradicsomos tésztát készítünk, Mó tudja, hogy nálam 3:1 az ideális szósz-tészta arány. Kvázi tésztás paradicsom. Jó, ha több a pörkölt, mint a nokedli. Vagy vastagabb a feltét, mint a pizzatészta. És hasonlók..

Nos, felvágtam fél fej hagymát (csodák-csodájára, könnyek nélkül, gyönyörű, apró kockákra, nem félve az óriáskéstől). Még ezt megelőzően fokhagymát pirítottam olívaolajon, egészben hagyva a gerezdeket, hogy majd könnyen el lehessen őket távolítani, vagy -esetemben- bekapni. Erre mehet a hagyma, amit most kivételesen nem pirítunk meg. Még mielőtt elkezdene arannyá válni, nyakon öntjük a paradicsomkonzervekkel. Ezeket Mó előzetesen összeturmixolta (a botmixerünk még működik). Sóval, borssal, illetve egy csipet kristálycukorral ízesítjük. Jó, ha van otthon friss bazsalikom. Sajnos nálunk a friss fűszernövények átlag élettartama 1 hét, ezért már nem is vásárolunk cserepest, hacsak nem olyasmit (pl. pestot) készítünk, amihez rögtön felhasználjuk az egész növényt. 

Fedő alatt, kis lángon, nagyjából fél órán keresztül rotyogtatjuk. (És sűrűn "minőségellenőrzünk".. Ez csak az én javaslatom, Mót idegesíti a fedőemelgetés-kóstolgatás.) Ezalatt a padlizsánok is szépre pirulnak. 

Utána már csak az összeállítás marad. A hőálló üvegtál, vagy kisméretű tepsi alján 1-2 kanál paradicsomszószt oszlassunk el, jöhetnek a padlizsánszeletek, majd ismét paradicsom. Rátépkedünk (rétegenként) egy mozzarellát és megszórhatjuk reszelt parmezánnal. Ezt folytassuk, amíg van elegendő alapanyag. A tetejére paradicsomszósz kerüljön, természetesen sajtokkal meghintve. Gazdagon meghintve.

180 fokra visszavesszük a hőmérsékletet, és mehet sülni, kb. fél órára. 

Jó, ha a sütőből kivéve pihenni hagyjuk 10-15 percig. (Türelmes és fegyelmezett embertársaim előnyben! Nem nekem való recept, de ha egyszer olyan finom?!) A tegnapi pihenőidő ebből kifolyólag kerek 5 perc volt. Nem tagadom, tudok olyan hangfrekvencián beszélni, amit Mó sem bír sokáig elviselni és beadja a derekát, ideális fogyasztási hőmérséklet ide vagy oda.

A felhasznált összetevők és mennyiségek:

• 2 padlizsán (kb. 500 gr)
• 3 db, 100 gr-os mozzarellagolyó
• 2  paradicsom konzerv 
• hagyma
• fokhagyma
• só, bors, bazsalikom
• parmezán
• olívaolaj

Nálunk ez most 3 réteget jelentett, és nagyjából 3 adagot. Kétharmadàt vacsorára fogyasztottunk el, ami magába foglalta a repetát, köszönhetően a padlizsánt kísérő olasz borocskának..

A mai ebédem is ez volt és sajnálom, hogy vacsorára nem maradt.

Bár nem hivatalos, de cukkinivel is pompa lehet!

Apropò. Mi varàzsolhatnà napsütésessé ezt a kislàbujj-fagyasztò hideget, ha nem règi baràtunk, a likőrös tojàs?! Szeni baràtnőmmel ezt pontosan tudjuk, ìgy ezekèrt, a ma délutàni hòfùvàsok közepette sem voltunk restek kutatni. Siker! Màr majdnem napsugarak.