Nőnapra...

Apu és nagypapa a biztos pontok. Két szál virág tehát mindig volt a vázánkban. 

Emlékszem, kisiskolásként óriási izgalommal vártuk a lányokkal.. és aztán büszkén vittük haza, szigorúan a kezünkben, mellmagasságban tartva a haldokló, kókadozó hóvirágcsokrokat. (Amikor még természetesen nem volt tiltott gyümölcs..)

Egyik évben, az egyik fiú az osztályból egy képeslappal ajándékozott meg Nőnap alkalmából. Elolvadtam. Macik ölelkeztek, szívecskék mindenütt és angol szöveg, ami így kezdődött: "I love You...." Meggyőző.. Óriási sokk volt, amikor pár év múlva ismét a kezembe került a lap és már volt némi angol nyelvtudásom..A teljes felirat ugyanis így nézett ki: "I love you Mommy"... Csatt.

Ma reggel, munkába menet igyekeztem megfigyelni, hogy milyen arcát mutatja a világ Nőnapon. Azt kell mondanom, hogy nagyon kellemesen indult a napom. Egy multicég bejáratánál raklapokkal pakolták le a virágokat egy teherautóból.. Eddig ilyet csak filmekben làttam.

Rejtély viszont számomra a tereken/aluljárókban árusító kis...öö.."üzleti vállalkozások" varázslatos átalakulása és alkalmazkodása az idő körforgásához. Hogy tudnak szert tenni ilyen sokrétű portékára?! Vajon ki a beszàllìtòjuk?! Húsvétkor csipogó kiscsibék/nyulak és "csak száááázforint a csokitojááááás!!!". December 6-án csipogó, mikulásruhában ugrándozó kiscsibék/nyulak és csokimikulás. Valentin-nap: csoki- és plüss-szívek mindenütt..Nőnapon virágba borul a stand. Mezei hétköznapokon pedig, az állandóságot fenntartva zöldség, gyümölcs és csipogó-ugrándozó kutyák. (Azt hiszem, hogy azok kutyák..) Esős időben esernyő, kànikulàban legyező. Igen...az az autentikus, kìnai mintàs..De mindegy is, vissza a màhoz!

A villamosra alig bírta felpréselni magát egy fiatalember, feltartva ezzel a felszálló forgalmat, nem éppen kedves arckifejezéseket és különböző, puffogó hanghatásokat kiváltva a rohanó tömegből. Aztán, amikor a türelmetlenül várakozó nők meglátták, hogy az úriember miért is lassú, rögtön megbocsátás és egy kis elgyengülés látszott a szemükben. Az ok pedig négy szatyor cserepes virág volt. Szívmelengető volt ezt látni, na. Mint ahogy a tulipános férfit, vagy a rózsást is. / Volt viszont egy fiúcska, aki a szimatszatyrából, egy csokor, kb. 20-30 cm hosszú szöget vett elő, és azokat számolgatta. Eredeti. Làzadò. /

Aztán amikor engedélyt kértem az úrtól, hogy lefotózhassam a virágait, kedvesen megjegyezte, hogy sajnos adni nem tud belőle, de láttam a büszkeséget a szemében, amikor megdicsértem lovagias viselkedését és küzdelmeit a zsúfolt reggeli járaton. 

Történelmi-, politikai-, feminizmusban keresendő okok ide vagy oda, anno szerettem hóvirágot kapni, most pedig jól esik egy kis figyelmesség, otthon, munkahelyen, úton-útfélen.

A sok cinikus elmélkedő pedig inkább vegyen erőt magán, fogjon egy szál virágot és nyújtsa át a szeretett nőnek/anyukának/nagymamának/kislánynak/lánytestvérnek. Garantálom, hogy nem fog fájni és a visszautasítástól sem kell rettegni..

Tovàbbà ezùton gratulàlok fèrfi kollègàimnak, akik a masszìv női elnyomàs dacàra is megemlékeztek ma ròlunk.  

A vágott virágokat nem szeretem, egészen pontosan sajnálom. Mó a legfigyelmesebb ember a földkerekségen, tőle kaptam a legkedvencebb "virágomat".. Ezt, ni!

/A receptet később megosztom.! Mert ez egy bitangjò csokiszuflè, az illata pedig kenterbe ver bàrmilyen tavaszi viràgillatot:)/