Tágul az Univerzum...

Tágul az Univerzum...

Mégpedig dél felé. Egészen pontosan Dél-Itália irányába. Móval ugyanis tegnap este dél-olasz vacsorát rittyentettünk, mégpedig egy tipikusan melengető, téli fogást. Így, március elején ráébredtünk arra, hogy az egész telet végignyaraltuk..táplálkozás terén legalábbis. Mínusz tízben is csillogó szemekkel leste a mediterrán vacsorakívánságaimat, mindenféle bruschettákról, hideg levesekről, grillezett halakról és gelatokról. (Na igen...ha Anyuka ezt olvassa, most biztosan legyint, kedvenc mondása ugyanis,h. fordítva vagyok bekötve, tipikus iskolapéldájaként azoknak a nőknek, akik nyáron túl- télen pedig alul-öltöznek..)  Pótolni kellett tehát a tél ízeit, de ízibe.. 

Fokhagymás olajon hagymát, apróra vágott zellerszárat és bacont (személyes kívánságomra..:) pirítottunk, majd hozzáadtunk fél konzerv csicseriborsót (olaszul: ceci , ejtsd: csecsi...), azért csak felet, mert a másik fele az előző esti hummusz-próbálkozásom áldozatává vált. Mire összepirultak, a nevetőgörcsöm is csillapodott, ami a csicseriborsó olasz nevének kiejtésétől, és a hét közepére felgyülemlett fáradtságtól jött rám, bizonyára...) Egy kis apróra vágott chilli, 1-2 evőkanál sűrített paradicsom, majd egy jó adag forróvíz. Amikor már gyöngyözően forrdogált, beletördeltünk kettőnknek elegendő tésztát, az egyik kedvencemet, fettuccinet. Mire al dente lett a pasta, levének nagy részét elfőtte. Mó a legvégén még egy kanyarítás olívaolajat és reszelt parmezán adott hozzá, hogy krémesebbé váljon. A végeredmény egy forró, enyhén csípős, sűrű leveshez hasonló egytálétel lett. Életünkből kb. 20 percet vett el, de a konyhában való közös mókázásnál nincs is jobb! Ajánlom kipróbálásra. 

Összegzésképpen a hozzávalók, 2 személyre:

2-3 gerezd fokhagyma (ha Mó nem néz oda, akkor 4-5 gerezd:)  

fél fej vöröshagyma

1-2 szál zellerszár

fél doboz konzerv csicseriborsó

fél chilli

bacon

1-2 evőkanál sűrített paradicsom

tészta

víz

olìvaolaj

parmezàn

sò, bors

Végül mindenképp fontosnak tartom kihangsúlyozni a konklúziót, miszerint ez egy dél-olasz étel, amivel ritkán találkozom otthon. Móó ugyanis északi. Pont. Ezt tovább nem is magyarázom. De büszke vagyok rá, mert a kedvemért néha sutba vágja azt a fenenagy északi önérzetét... Talán egyszer egy szicíliai útra is ráveszem...De attól tartok, addig még sok-sok csicseriborsó fog végiggurulni a konyhapulton..