Kompromisszumos vacsora. Amikor először kèszìtettük Mòval, a lakàsban rekedtünk a hètvègère. Màr nem emlékszem pontosan, hogy ennek időjàràsi, egèszsègügyi okai voltak, vagy egèszen egyszerűen az aktuàlis lustasàgunk miatt zàrtuk magunkra az ajtòt. Mindenesetre abbòl kellett gazdàlkodnunk, ami èpp otthon volt. Mint ahogy tegnap is, a nemzeti ünnep, ès - sajnàlatos mòdon - a katasztrofàlis időjàràs miatt. Mivel elèg ritkàn kèszìtjük, tulajdonkèpp ünnepi ètelnek szàmìt. Tegnap pedig ünnepeltünk egy picit: hàrom ève, màrcius 15-èn volt ugyanis Mò első magyarorszàgi munkanapja.
Ennek örömére megosztom az egyik kedvenc ragureceptemet. (Előrebocsàtom: garantàltan elèg sok "egyik kedvencemet" fogom megosztani, de ha egyszer annyian vannak..!? A szìvem nagy...ehhez jön mèg a torkossàg. Az szintèn òriàsi. Sok kedvencnek van tehàt hely.)
Sziklaszilàrd meggyőződésem, hogy ahol bacon (vagy hàziszalonna..hhmm..), fokhagyma ès tejszìn van, ott tùl nagy katasztròfa nem èrhet bennünket. Nàlunk pont akadt. Mivel ezek az èn szìvem csücskei, Mònak is kellett valami kedvère valòt talàlni a vacsorànkhoz. Kompromisszumok. Mintha màr emlìtettem volna. Nos, ő odavan a vèkonyra szeletelt, sütőben ropogòsra sült krumplièrt, ìgy a krèmes ragu ès a ropogòs sült burgonya hàzasìtàsàbòl született meg a kinèzetre rusztikusnak mondhatò, ès àltalunk "Il nostro ragù - A mi ragunk" -nak keresztelt ètel.
Jöjjenek a hozzàvalòk!
Ragù
Köret
- pàr fej burgonya
- sò, bors
- olìvaolaj
- rozmaring
- sok-sok fokhagyma
Mialatt Mò szempillantàsnyi idő alatt, miniatűr mèretűre aprìtja a zöldsègeket a gigantikus nagysàgù, félelmetes séfkésével, èn megpucolom a krumplikat, legyalulom oket (az "ez mindenre jò, kislànyom", nagymamàtòl kapott szerkezettel), majd hideg vìzben àtmosom, ezt követően pedig papìrtörlővel leitatom a szeletekről a vizet. Igy ropogòsabban intenek majd bùcsùt a sütőnek. Olìvaolajat öntök rà, megsòzom - ès borsozom, beleszòrom a fokhagymagerezdeket, illetve ìzlès szerint tovàbbi fűszereket Jòl összeforgatom, ès mehet a sütőpapìrral bèlelt tepsibe, majd a 180 fokra előmelegìtett sütőbe.
(Azèrt elàrulom, hogy a valòsàg nem ilyen idilli..A fenti műveleteket nem kisimult arcù, làgy dallamokat dùdolgatò, nyolckezű Sìva- ès konyahistennőkènt vittem vèghez.. Törtènt ugyanis, hogy a gyalulàs hevèben (magam sem èrtem, hogy mikèpp..oOo..) lekevertem egyet az asztalon àllò, nőnapi mimòzacsokromnak. Felborult, a vìz kiömlött, a vàza összetört. Nem is èn lettem volna... Tehàt a köret összeàllìtàsa- ès sütőbe kerülèse közötti holtidőt üvegszilànkgyűjtèssel töltöttem ki.)
A ragu- ès alapvetően a hùsok- Mò reszortja. Szenvedèlyesen ès hatalmas àtèlèssel keveri, ìzesìti, nèzegeti, vizsgàlja a rostirànyt ès effèle hùstulajdonsàgokat. Ilyenkor nèma csend van, nem tanàcsos megzavarni. Nekem àltalàban csak a kòstolàs ès a "figyeld, hogy nem èg-e le" feladatok jutnak. Hozzàteszem: kòstolgatni kifejezetten szeretek.
Olaj ès vaj keverèkèn megpirìtjuk a bacont, majd az apròra vàgott zöldsègeket. Ha màr van egy krèmes zöldsègalapunk, mehet rà a hùs. Sò, bors. Amikor megpirult ès minden leve elpàrolgott, jöjjön egy löttyintès (naaagy löttyintès) fehèrbor. Ez egyrèszt feloldja a letapadt ìzeket ès zamatokat- elhessegetve ezzel az önvàd legkisebb csìràjàt is, miszerint èn ègettem le a dolgokat-, màsrèszt nagyon-nagyon kellemes ìzt ad a ragunknak. Addig kevergetjük, amìg èrezzük az alkohol illatàt. Amint màr nem, mehet bele egy kis doboz főzőtejszìn. Mò szerint minèl zsìrdùsabb, annàl jobb ès kémesebb. Ezzel egyet kell, hogy èrtsek.
Kb. 20 percig, fedő alatt, kis làngon rotyoghat.
Ezalatt a krumpli is aranybarnàra ès ropogòsra sül. Nem beszèlve a kis fokhagymagerezdekről.. Ezen nem veszünk össze. Ràjuk csak èn vadàszom a tepsiben. A megszàllotjuk vagyok.
Tàlalàskor reszelhetünk a tetejère egy kis parmezànt, ès pillanatok alatt behabzsoljuk. Garantàltan. Engem az égési sérülések sem rettentenek el.
Néhàny òra múlva lesz csak hely a desszertnek...
Anyádnak is tetszik!
VálaszTörlés